A honfoglaló (X. sz.-i) magyarság egyik törzsének a neve. 

Faragó Imre FÖLDRAJZI NEVEK

Több nyelvészeti munkában az -s képző alakváltozatának tekintik a -cs-t. Ezt a valószínű közös eredetet támasztja alá, amit mutat a -csa/-cse, -sa/-se, -cs, -s képzőbokrok jelenléte is. A magyarral kapcsolatot keleti nyelvek földrajzi neveiben különösen sok -cs képzőssel találkozhatunk BÉNYEI 2012. [pp. 117– 118.]. A -cs képző legtöbb esetben valamivel való ellátottságot jelöl: Munkács, Hangács, Bikács ’Bikás hely’, Kövecs ’köves hely’, Fajdacs ’fajdban gazdag hely’, de külön kell kezelni azokat az eseteket, amikor a -cs foglalkozásnevet alkot vagy kicsinyítőképzőként van jelen. Feltételezhetően kicsinyő funkciót visel a -cs a Kércs és Megyercs nevekben. Ezekben a Kér, illetve a Megyer törzsnevek után a közeli hasonló elnevezésű, nagyobb méretű településektől való megkülönböztetéssel jött létre a -cs képzős alak: (Hernád)kércs, Megyercs, (Nyír)kércs megkülönböztetése Abaújkér-től, Nagymegyer-től és Szamoskér-től. Hasonlóan kicsinyítő/helynévképző -cs-t találhatunk a Batarcs víznévben, ami a Batár egy mellékvize, neve abból alakult. A középkori Erecs és a Patacs víznevek esetében is kicsinyítő lehet a -cs képző. Néhány esetben e képzőről is eldönthetetlen, hogy valójában milyen funkciójú: Tarcs, Pogánycs esetében a név lehet puszta személynévi eredetű, de az illető hely természeti adottságát is kifejező. Néhány esetben az is előfordul, hogy alaktani vagy hangtani okokból jelenik meg a -cs az adott helynévben. Ilyen a Sáros vármegyei Erdőske – Erdőcske helynév kétféle képzős megjelenése BÉNYEI 2012. [pp.

Ugyanakkor a helynévadás módja is sokszor változik ugyanannál a népnél. Makkai László szerint a magyar névadásban a XIII. századig jellemző volt az egyszerű személynévről történő névadás (pl. Gyula), ezután viszont egyre inkább elterjedt, hogy a személynévhez hozzáragasztották a -falva szót MAKKAI L. 1989. [p.13.]. A névadási motivációkkal sok szerző foglalkozott az elmúlt másfél évszázadban. A nevek eredetéről a nyelvtudomány mai álláspontjának kialakulására talán legnagyobb hatással Kiss Lajos103 nyelvészprofesszor volt, aki a magyar nyelvű településnév-anyagot a névadási motiváció szerint bontotta csoportokra. (1) Magyar törzsnévből alakult nevek: Kér, Keszi, Kürt, Tarján, Gyarmat stb., (2) Magyar személynévből alakult nevek: Arad, Békés, Buda, Csanád, Győr, Gyula, Pozsony, Csaba, Szabolcs, Szolnok, Taksony stb. A XI. század közepén terjedt el az a magyar helynévadási mód, amely (3) a személy- vagy csoportnevekhez az -i birtokképzőt függesztve (pl. Tamási = ’Tamásé’), már erőteljesen kidomborította az ember és a föld közötti kapcsolatot, így a megtelepült életmódra való áttérés kísérő jelenségének tekinthető: Borsi, Gergelyi, Istvándi, Petri, Lőrinci, Marcali, Ősi, Páli, Tamási stb. Az ilyen településnevek nagy számban a XIII. század elején már nem keletkeztek, mert 103 Kiss Lajos (1922–2003) nyelvész, szlavista, a nyelvtudományok doktora, akadémikus. A XX. századi magyar nyelvtudomány kiemelkedő alakja, nevéhez fűződik az eddig egyetlen magyar nyelvű földrajzi nevek etimológiáját bemutató szótár szerkesztése (Földrajzi nevek etimológiai szótára). Ebben a földrajzi nevek nagy részét szláv nyelvi alapra vezeti vissza. Faragó Imre

A -cs képző legtöbb esetben valamivel való ellátottságot jelöl: Munkács, Hangács, Bikács ’Bikás hely’, Kövecs ’köves hely’, Fajdacs ’fajdban gazdag hely’, de külön kell kezelni azokat az eseteket, amikor a -cs foglalkozásnevet alkot vagy kicsinyítőképzőként van jelen. Feltételezhetően kicsinyő funkciót visel a -cs a Kércs és Megyercs nevekben. Ezekben a Kér, illetve a Megyer törzsnevek után a közeli hasonló elnevezésű, nagyobb méretű településektől való megkülönböztetéssel jött létre a -cs képzős alak: (Hernád)kércs, Megyercs, (Nyír)kércs megkülönböztetése Abaújkér-től, Nagymegyer-től és Szamoskér-től. Hasonlóan

Magyar Nyelvőr – 110. évfolyam – 1986.-355 oldal

Kerél volt-e a Kereel? Egy 1415-ből származó oklevél

„cum vadis et tribus in Kochord et Namen", illetve „cum vadis et tribus in Kochord et Kereel" szövegének kiemelt magyar szórványai közül a Kochord és Namen neveket hitelesen tudta azonosítani Csánki Dezső a Szabolcs-Szatmár megyében jelenleg is élő Kocsord és Vásárosnamény településnevekkel, a Kerél-nek olvasott Kereel adatot viszont képtelen volt pontosan helyhez rögzíteni.

Csupán annyit állapíthatott meg róla, hogy mint révhely, a Czudarok birtokaként jelentkezik, és valahol „a Szamos vagy Tisza mellett kellett feküdnie " (1. Magyarország történeti földrajza a Hunyadiak korában. Bp., 1890. 1: 518). Meggyőződésem, hogy ez a név azonosítható. Csánki sikertelenségét csupán a Kerél olvasat okozta, tudniillik ilyen nevű rév nem lévén, nem is azonosíthatta. A téves olvasat miatt természetesen nem Csánkit illeti a vád, mivel a középkori ortográfia alapján bárki csak hozzá hasonlóan olvashatta volna ezt a szót. It t az oklevél írója lehet a ludas egy súlyos tollhibáért.

 Szerintem ugyanis a Kereel név egy *Kerelee esetleg *Keréle forma elírása. így viszont a név összetétel. Előtagjában a Szabolcs-Szatmár megyében Szamoskér alakban ma is meglevő településnév középkori Keer ~ Keri ~ Ker (vö. Mező—Németh: Szab. Szat. m. 113) változatát kereshetjük, utótagjában pedig azt az elé szót, amelyik -elee formában a Szamos melletti Panyola község névanyagában is feltűnik 1496-ban Kyszeghelee írásképpel (1. Maksai Ferenc: A középkori Szatmár megye. Bp., 1940. 191).

Ennek a párhuzamos adatnak tér- és időbeli közelsége megengedi, hogy a vizsgált és szerintem romlott írásképű Kereel alakot *Kerelee (olvasat: Kérelé) formára javítsuk, és a mai Szamoskér községhez kapcsoljuk. Megerősíti ennek jogosságát az a tény is, hogy a Czudarok ós Kállayak között ezért a faluért pörösködés folyt a XV. században (vö. Csánki i. m. 1: 492), Problémát jelent viszont, hogy a forrás ezzel a névvel révet jelöl.

 Márpedig az elé szónak földrajzi nevekben eddig még nem volt kimutatva 'révhely' jelentése. Ez t a szót a fgr. eredetű el- szótő származékának tartják kutatóink az elő, előtt, eleje szavakkal együtt (vö. TESz. idézett szócikkek a.); Kálnási Árpád pedig egyenesen azt vallja, hogy a Szamos környéki földrajzi nevek eleje eleme a 'valamely tájrésznek a településhez közelebb eső része' jelentést hordozza (1. A fehérgyarmati járás földrajzi nevei. Debrecen, 1984. 496).

 A már idézett 1496-os panyolai Kyszeghelee név valóban értelmezhető így is: 'a Kisszeg nevű dűlő Panyolához közelebb eső része.' Az általam javított * Kerelee ilyen értelmezése viszont képtelenség lenne. Magyarázatot azonban ennek ellenére is adhatok rá. Igazolható ugyanis, hogy a Szamosnak ezen a vidékén az elé (-elee) ^ elő szavaknak van 'révhely, folyami átkelőhely' jelentése is a Kálnási által megadott jelentés mellett vagy ellenében. A Szamoskér tőszomszédságában fekvő Szamosszegről Pesty Frigyes 1864-es gyűjteményében (1. O.Sz.K. Fol. Hung. 1114.) szerepel a Panyolai elő földrajzi név ezzel a magyarázattal: „hidasjárás".

 Tehát a Szamosszeg és Panyola közötti révet jelöli a név, bizonyítva ezzel, hogy a Szamos vidékén az elő szó 'folyami átkelőhely' jelentésű is lehet. De ugyanezt bizonyítani tudom azzal az 1496-os panyolai Kyszeghelee adatta l is, aminek egyik feltehető jelentését Kálnási Árpád után már megadtam előrébb. Nem bizonyos ugyanis, hogy ebben a névben valóban a 'településhez közelebb eső rész' jelentés lappang. Inkább itt is 'révhely' lehetett az -elee elem jelentése. Ennek igazolására azonban szükséges egy kis környezeti és történeti áttekintést adni a Szamos alsó szakaszának vidékéről.

Ahol ez a Kyszeghelee nevű földrajzi objektum feküdt, a szabályozás előtti Szamosnak nagy, kettős kanyarj a volt. A délibb kanyar a baloldalon zárt körül egy hatalmas területet, amit az ott élő szamosszegiek máig is Natyszeg (s.gy.) néven emlegetnek; az északibb kanyar pedig a jobboldalon egy kisebb területet fogott fólszigetszerűen körbe, amit pedig a panyolaiak neveztek el Kisszeg-nek, később Küsszeg-nek. Ez utóbbi aztán a folyamszabályozással a baloldalra került, s így most Natyszeg és Küsszeg néven mindkét dűlő Szamosszeghez tartozik. A két dűlőt elválasztó folyamszakaszon (jelenleg holtág) egykor rév volt, Pesty Frigyes már említett 1864-es gyűjteménye ide helyezi Szamosszeg földrajzi névanyagából azt a Vég Orbánné réve adatot, amelyikről külön meg is jegyzi: „szamosi átkelő volt." Jelentősége van itt a múlt idő használatának, minthogy arra figyelmeztet, hogy az itteni rév jóval korábbi lehetett, megvolt az má r a XV. században is.

 Az 1496-os Kyszeghelee földrajzi név tehát nem a településhez való közelségre utal itt, hanem erre a révre. A név -elee eleme ugyanúgy 'folyami átkelőhely' jelentésű, mint a már említett Panyolai elő név elő eleméé. így pedig jogos azt tartani, hogy a *Kerelee név is egy olyan szamosi átkelőhelyet jelölt, ami a mai Szamoskér és a folyón vele szemben fekvő Kérsemjén között szolgálta az átkelést a Szamoson. Az így azonosított adat figyelmeztet is valamire: ha a Szamos alsó szakaszán a földrajzi nevek elé, elő utótagja 'átkelőhely, rév' jelentésű is lehetett, vajon más folyók mentén a hasonló névelemet mutat ó földrajzi nevek nem ugyanilyen jelentésűek voltak-e, legalábbis a régi időkben?

Balogh László

A honfoglaló (X. sz.-i) magyarság egyik törzsének a neve.

KÉR

1292: t-m, v-m seu p-nem Keer... in C-u de Zathmar iuxta Zamosjl-m exist. (Pécsi pk. It. Klimógy. 21. = DF 285765; TGy. 182l/V. 104, 20. reg.; F. VI, 220; VII/2, 171); 1307: p. ~ in provincia Zathmar (A. I, 121; AOkl. II, 119-120); 1313: p.
 Ker (F. VIII/1. 519; AOkl. 111,550); é.n. [1318-21 k.]: v. ~ (Piti 2004, 40); 1319: p.Keer, in C-u de Zothmar (A. I, 527; Kállay I, 94; AOkl. V, 508); inter ~ etTunyug (A. I, 532; Kállay I, 95; AOkl. V, 586); 1321: p. Keer (A. I, 596; AOkl. VI, 38);
 v. Ker (A. I, 611; AOkl. VI, 115); 1325/325: v. ~, in C-u de Zothmar (A. II, 175; AOkl. IX, 21); v. Keri (A. II, 198; AOkl. IX, 247); 1329: p. Ker (A. II, 434; Kállay I, 335; AOkl. XIII, 517); 1344: in v. Keer (DL 51301 ; Kállay I, 765); 1349: p. ~ (DL 4032; A. V, 264; DL 51512 másolat); 1350: p. ~ (DF 285821; TGy. 1822/III. 113-4, 76. reg.); 1374: inp-nibus Semyen
 et ~ voc. (DL 4905); 1376: p. ~ (DL 77650; Zichy III, 648); 1412: p. Ker (Zs. III, 1648); 1427: p. keer... in Zathmariensi C-us exist. (DL 54563; ÓM01v288); 1428: ~ (DL 54596).
 

A honfoglaló (X. sz.-i) magyarság egyik törzsének a neve. 1292-ben a [Balog-]Semjén nb-i Ubul fia: Mihály és fiai panasza szerint az osztás szerint nekik jutott Szamos melletti [bal parti] Kér földet, falut vagy birtokot is [a Borsa nb-i] Tamás fia: „Kopasz" Jakab IV. (Kun) László király halála után álvétel útján megszerezte. Később is [az Aba nb-i] Omode nádor és [a Kaplony nb-i Gelénesi] Jakó fia: András tartotta birtokában, ennek jogtalanságát 1307-ben Ottó király állapította meg, aki Kért is visszaadatta Ubul fia: Mihály ispán fiainak, István mesternek és testvéreinek.

1313-ban Tunyog Kér felőli részét említik, míg 1319-ben a Kér és Tunyog között fekvő Makód földjét. Ugyanezen évben Mihály fia: István mester és Mihálynak második házasságából született fiai: László és Mihály [özvegye Ilona (1332: A. II, 622; Kállay I, 390)] megosztoznak Kéren is, akkor az utóbbiak kapták.

1316-18 között [a Szentemágócs nb-i Kölesei] Dénes fiai: János és Lőrinc [ a: Jakab] Mihály fiainak valószínűleg e birtokára rárontottak, házukat feltörték, szekrénybeli és egyéb értékeiket elhurcolták, továbbá 2, a Boldogságos Szűz és a Szentháromság tiszteletére emelt egyházukat (2 eccl-s eorum in  honore virginis  gloriose et in honore S. Cruciş  constructas) feltörték, onnan  a jobbágyaik javait elvitték, 200 M.  kárt okozva nekik (DL 56474; Uo. I, 395). 1318-21 között [a Kaplony nb-i Varsányi] Mihály [a Vitkai cs. őse] fia: Demeter köteles esküt tenni arra, hogy Mihály fia: Mihály Kér faluját nem rombolta le, 10 M. kárt okozva. 1319-ben Mihály fia: István mester és fél testvérei: László és Mihály e Szatmár m.-i birtokukon is megosztoznak, Kért az utóbbiak kapják. 1321-ben [a Pok nb-i] Miklós volt vajda fia: Móric a falut feldúlta, Mihály fiai: László és Mihály házát lerombolta, az összes javai-kat elvitte. Ugyanakkor itt idézik meg [a Kaplony nb-i] Jakó fiait, Istvánt és Andrást és Mihály fia Mihályt. A Balogsemjén nb-iek nagy osztozása alkalmával 1325-ben a Szatmár m.-i Kér Mihály fiaié, Mihályé és Lászlóé, valamint és István fia Jánosé lett. Ez évben a falu az erdélyi püspöknek 1 V-j. M. értékű dézsmát fizetett. 1329-ben Semjéni Mihály fia: László vádja szerint 6 évvel korábban Lideri (Szabolcs m.) Synke [o: Sige] fia: László Kérről 2 M.-t érő 2 ökröt hajtott el. Az 1342-ben történt új birtokosztást (DL 51170; Uo. I, 636) a Nagysemjéniek 1344-ben megismétlik: ekkor 5 telek Jakab házától bezárólag K-re végig Mihály fia Miklósé, ugyanazon az utcán középen 5 egymás melletti telek László házától Chatow fia: Péter házáig István fiaié, Istváné, „Lengyel" Jánosé és Péter papé, míg az utca többi része K-re végig Mihály fia: László fiaié, Péteré, Miklósé, Ubulé és Mihályé. Egy évvel később a másik fél privilégiális alakban is kiállított osztásakor Kérnek Nábrád felé eső része Mihály házával Sünön, a másik fele Iván fiaié lett (DL 51360; Uo. I, 817). Iván fiai: László, Demeter és András 4 nappal később a Szatmár m.-i Kéren is tovább osztozkodnak, az itteni részeket Demeter kapta (Piti 2004, 380). 1346-ban az ugyanazon nb-i Biri (Szabolcs m.) Tamás kéri és panyolai részeit 18 M.-értNagysemjéni (Szabolcs m.) Mihály fia: László fiainak, Miklósnak, Péternek, Mihálynak és Ubulnak [felesége Tamáshidai (Zarándm.) János leánya: Orsolya (DL 52108, 52150; Kállay II, 1592, 1638)] zálogosítja el (DL 51380; Uo. I, 838). Ennek ellenére 1349-ben Biri Tamás feleségét (Bolti (Szabolcs m.) András leányát, Klárát (DL 52167; Uo. II, 1653)], fiait és leányait jelképesen beiktatták kéri birtokrészükbe (DL 51511 ; Uo. I, 975), ugyanis Kért az árvíz miatt nem közelíthették meg (DL 51512). A 18 M.-s zálog kiváltására Biri János fia: Tamás 1350-ben nem jelent meg, erről az egri káptalan oklevelet állít ki. 1357-ben Nagysemjéni István fia: István mester tiltakozott az ellen, hogy az ő kéri birtokrészét új határjelekkel Szamosszeghez csatolták (DL 51737; Uo. II, 1215). 1412ben Meggyesi [Kallói (Szabolcs m.)] István fia: Zsigmond arról panaszkodott, hogy 1358. szeptember 25-én Szamosszeg összes telepese atyja, István fia: István Kér birtokára törve az ott talált lovakat, ökröket, marhákat Szamosszegre hajtották, a jobbágyokat megsebesítették, az embereket nemre való tekintet nélkül levetkőztették. 1374-ben Iván fia: Demeter fiai: Szaniszló és János tiltakozik, hogy a Kállóiak Biri Tamás itteni részét is elfoglalták, és elfoglalva tartják. 1376ban [ónodi (Borsod m.)] „Cudar" Péter szlavón bán szamosszegi népei vagyjobbágyai Kéren hatalmaskodtak, a halastavat kihalászták, a rétet lekaszálták, a szénát elvitték, s a birtok urának, Radalfi/!/István fia Istvánnak atyai nagybátyját, az onnan hazatérő „Lengyel" Lőköst [felesége/a Gutkeled nb-i/ Szakolyi István leánya: Ilona (DL 51903; Uo. II, 1382] oktalanul megölték (DL 52238-9, 52242; Uo. II, 1730-1, 1734). 1381-ben a gyarmati telepesek és Matucsinai (Baranyám.) Szilveszter jobbágyai rátörtek Kérre, Semjéni László fia: Mihály mester 36 disznaját elhajtották, molnárát, Jakabot és annak 2 lovát, 8 ökrét elvitték (DL 52397; Uo. II, 1893). 1427ben Kallói Lőkös fia: Miklós [felesége Álmosdi Csire Péter leánya, Margit (1428: DL 54588)] fia Jánost, apját és Lőrinc testvérét, rokonait, István fia Zsigmondot, és Szaniszló fia Jánost Zsigmond király új adomány címén e Szatmár m.-i birtokukban is megerősíti. Az iktatásnak a rá következő évben a szomszédok ellentmondtak. Egy 1494. évi becsű szerint temető nélküli [? a Szentháromság tiszteletére szentelt] fatemploma van (Kállay lt. XV. Suppl.). AXIX. sz.-ban É-ról Szamosszeg, K-ről Semjén és Puszta Sándri/!/, D-ről Tunyog és Nábrád, Ny-ról a Szamos folyó határolta (Pesty, 1864). — Szamoskér ( 1902), SzSzB. m. (Hnt. 1892, 1235: 1667 kh.).