A távolságot tekintve az inasok csoportjának összetétele az 1780-as években volt a leginkább heterogénnek tekinthető, ebben az időszakban a vonzáskörzet súlypontja a 71–100 km távolságra lévő településeken élő inasokra esett (7–9. diagram). A következő periódusra a kép már erőteljesen megváltozott, és az 1790-es években a Debrecentől 30 km-re található települések képezték a vonzáskörzet legsűrűbb területét.

 A 19. század első évtizedében ismét megnőtt Debrecen lakatosinasokra ható vonzáskörzetének kiterjedése, és annak súlypontja az 50 km-es távolságig tolódott el, de a 100 km-nél távolabbi területről származó inasokat is erőteljesebben vonzotta a város ebben az időszakban. Ezt követően már csak egy periódus erejéig nő meg Debrecen kézművesiparának vonzáskörzete: 1811–1820 közt megemelkedett az 51–70 km-re található települések inaskibocsátása, az 1820-as évektől viszont a csökkenő inasszám nagy részét már egy leszűkültebb vonzáskörzet biztosította, bár a század folyamán az 1860-as évekig végig jelen voltak kis számban a Debrecentől maximum 100 km-ről érkező inasok is. Az évszázad során legnagyobb arányban (22,4%) a 21–30 km közti távolságban fekvő lakóhelyekről érkeztek az inasok, legkisebb arányban a 151 km-től messzebbről érkezők (3,3%) voltak a szegődők közt, de a 100 km-nél nagyobb távolságról érkezők is csak kis számban fordultak elő (6,2%). Nagyobb övezeteket vizsgálva megállapítható, hogy a század folyamán végig a 11–30, illetve 30–50 km-ről érkező inasok domináltak, vagyis a vidéki inasok többsége Debrecen 50 km-es vonzáskörzetéből került ki. Debrecen piackörzetének jellemzése és összevetése a lakatosinas-kibocsátó települések elhelyezkedésével Debrecen tiszta vonzáskörzete a település iparosodottságával összevetve kis területet fedett le, a Nagyváraddal és Nyíregyházával közös vonzásterületek Bácskai Vera és Nagy Lajos piackörzetekről készített térképe alapján szinte Debrecen közvetlen közeléig nyúltak. Sajnos a mellékelt térképen méretarányt nem rögzítettek a szerzők, így az egyes településekről nem tudjuk, hogy azok tiszta vagy megosztott körzetbe tartoztak-e, de mindezek alapján Debrecen tiszta vonzáskörzete a 19. század elején már csak Debrecen határára és néhány hajdúvárosra korlátozódott.

A korábbi nagyobb vonzáskörzet csökkenését Nyíregyháza nagy vonzáskörzetének kialakulása és a pesti és nagyváradi vonzáskörzetek növekedése idézte elő. A tiszta vonzáskörzet mellett Debrecen megosztott vonzáskörzete is lecsökkent, főleg északon és keleten szorult vissza, illetve délnyugatra tolódott, de a szerzők kiemelik, hogy az még így is jelentős maradt.64 A Debrecen története 1693–1849 című könyvben Gyimesi Sándor foglalkozott a debreceni vásárokkal a Kereskedelem, közlekedés, hitelszervezet és társadalmi problémái című fejezetben, melyben az árucsere vizsgálatának keretében készített egy térképet Debrecen piaci, vásári vonzáskörzetéről a 19. század első felében.65 Gyimesi Sándor három csoportra osztotta fel a Debrecennel piaci kapcsolatban álló településeket.

 Az első csoportba azokat sorolta, melyeknek lakosai a hétköznapokon jelen voltak a debreceni piacon (bár ezt 64 Bácskai–Nagy 1984. 85. Demeter Gábor és Bagdi Róbert az 1910-es népszámlálást vizsgálva arra mutatott rá, hogy Debrecennek, mint regionális centrumnak a szerepe a 20. század elejére még tovább csökkent, ugyanis a Szatmárnémetibe, Kolozsvárra és Nagyváradra irányuló migráció arányait összevetve „Debrecen bizonyult a legkevésbé vonzónak a regionális centrumok közti migráció tekintetében.” Bagdi–Demeter 2009. 24. 65 Sajnos a szerző nem hivatkozza az adatokat, melyek a térkép elkészítéséhez rendelkezésére álltak. A debreceni lakatos céh inasságának származási hely szerinti összetétele 37 valójában a boltos kereskedelemmel azonosíthatjuk), a második csoportba azokat, ahonnan csak a debreceni heti vásárokra érkeztek (ezekre kedden és szombaton került sor), a harmadik csoportba pedig azokat, melyek lakói kizárólag az országos debreceni vásárokon jelentek meg (ezeknek korlátozott lokális funkciója volt, az országos vásárok a távolsági kereskedelemben játszottak szerepet).66 Az első csoportba 16 település tartozott, ezek közül felsorolom azokat, melyek egyúttal a debreceni lakatos céh inaskibocsátó települései közé is beilleszthetők (a felsorolásban zárójelben tüntetem fel a kibocsátott inasok számát): Mikepércs falu (9 fő), Sámson falu (21 fő), Derecske mezőváros (22 fő), Sáránd falu (2 fő), Bagamér falu (5 fő), Balmazújváros mezőváros (6 fő), Böszörmény mezőváros (31 fő), Szoboszló mezőváros (85 fő), Hadház mezőváros (26 fő), Bagos falu (7 fő), Vértes falu (3 fő), Nagyléta falu (12 fő), Mihályfalva mezőváros (3 fő), Szovát falu (3 fő) és Monostorpályi falu (3 fő).

 A napi piaci vonzáskörzetbe tartozó települések közül egyedül Hosszúpályiról nem szegődtek inasok Debrecenbe, és a 15 település közt 9 település jogállását tekintve falu volt. A heti piacokon a következő, inaskibocsátó települések lakosai vettek részt: Nádudvar mezőváros (17 fő), Kaba mezőváros (40 fő), Földes falu (15 fő), Téglás mezőváros (2 fő) és Nánás mezőváros (52 fő). Jászladány, Tépe és Újfehértó lakosai közül nem szegődtek inasok Debrecenbe (10. diagram).

Az országos vásárok alkalmával a következő inaskibocsátó településekről érkeztek lakosok Debrecenbe: Máramarossziget mezőváros (1 fő), Nagyvárad mezőváros (5 fő), Nagykároly mezőváros (3 fő), Szatmár szabad királyi város (1 fő), Nagykálló mezőváros (15 fő), Nyírbátor mezőváros (3 fő), Tokaj mezőváros (1 fő), Miskolc mezőváros (4 fő), Sarkad mezőváros (3 fő), Békés mezőváros (2 fő), Berettyóújfalu mezőváros (8 fő), Kunmadaras mezőváros (9 fő), Túrkeve mezőváros (1 fő), Nagykőrös mezőváros (1 fő), Karcag mezőváros (19 fő), Törökszentmiklós mezőváros (1 fő), Pest szabad királyi város (1 fő).

A debreceni országos vásárokra Gyimesi Sándor adatai alapján összesen 45 településről érkeztek lakosok, ezek közt viszont csak 17 olyan települést találunk, melyekről inasok is jelentkeztek a debreceni lakatos céhbe. A 17 inaskibocsátó és Debrecen országos vásári körzetébe tartozó település közül 16 mezővárosi jogállású volt, Pest egyedüliként szabad királyi város. A 17 település közül 11 a Tiszántúlon vagy a Tisza mentén helyezkedett el, ezen a szűkebb vonzáskörzeten Pest, Nagykőrös, Miskolc, Máramarossziget, Szatmár és Nagykároly estek kívül. A debreceni lakatos céhbe 143 településről, illetve Debrecenből érkeztek inasok. A 143 település közt 77 falu volt, 61 mezőváros és 5 szabad királyi város. Debrecen piackörzetébe 69 település tartozott a 19. század elején, ezek közt 12 falu, 44 mezőváros és 13 szabad királyi város volt.

A debreceni inasrekrutációs körzetbe eső településeket a kapcsolat erőssége (a küldött inasok száma) szempontjából három típusba sorolhatjuk: az 1–5, 6–10 és 10-nél több inast küldők közé. Az első csoportba 116 települést (79,4%) sorolhatunk. A 6–10 inast kibocsátók közé 12 helység (8,2%), a 10-nél többet adókhoz pedig 13 helység tartozott (8,9%). 66 Gyimesi 1981. 367. A zárójeles megjegyzésekhez l.: Mazsu 2012. 57. Kovács Evelin 38 A Debrecen piackörzetébe tartozó településeket a Debrecennel való kapcsolatuk erőssége alapján szintén három csoportba sorolhatjuk Gyimesi Sándor kutatása nyomán.67 Az országos vásári körzetbe 45 település esett (65,2%), a heti vásári körzetbe 8 helység tartozott (11,5%), a napi piaci körzetbe pedig 16 (23,1%). A 143 inaskibocsátó településből 37 tartozott Debrecen piaci körzetébe, vagyis ez a vonzáskörzetnek csak a 25,3%-át fedte le. A piacövbe tartozó 69 település közt található 37 inast küldő helység viszont az öv 53,6%-ával egybeesett. A legnagyobb kibocsátó településeket a piackörzetben elhelyezve megállapíthatjuk, hogy az első 12 közül 10 egyúttal heti piaci vagy napi piaci kapcsolatban is állt Debrecennel.

 Az országos vásárokban részt vevő, összesen 17 település közül 13 helységből legfeljebb 5, vagy annál kevesebb inas érkezett a vizsgált időszakban a debreceni lakatos céhbe, ez tehát a lazább piaci kapcsolatoknak a vonzáskörzet szűkülésével való egyirányú mozgására hívja fel a figyelmet. A fenti adatok alapján megállapíthatjuk, hogy mind a piackörzet, mind az inasok származási helyeinek mentén kirajzolódó vonzáskörzet alapján Debrecen nagyszámú településsel állt kapcsolatban, azonban ezeknek a kapcsolatoknak legalább a kétharmada nem volt szoros. A kapcsolatok körülbelül egytizede már közepesen szorosnak tekinthető, eltérést jelent viszont az inaskibocsátó körzet és a piackörzet között, hogy a sok inast adó települések száma kisebb volt, mint a Debrecennel napi piaci kapcsolatban álló települések száma.

Felmerülhet ugyanakkor az a nézőpont is, hogy a kevesebb településsel kialakított kapcsolat erősebb kötődést feltételez, mint a nagyobb számú településsel való kapcsolat. Összevetve Gyimesi Sándor kutatásainak eredményével a lakatosinasok rekrutációs körzetét, megállapíthatjuk, hogy Debrecennek feleannyi településsel volt piaci kapcsolata, mint ahány településsel a munkaerőre gyakorolt vonzása folytán kapcsolatba került.68 Összegzés Tanulmányom végén összefoglalom az elemzés eredményeit. A debreceni lakatos céhbe 1780–1884 között beszegődött inasok száma a 18. század végén volt a legmagasabb. Az utánpótlás az 1830-as évekig jelentős volt, azonban az ezt követő 50 évben drasztikusan lecsökkent a Debrecenbe szegődő lakatosinasok száma, tehát a 19. század folyamán Debrecenben és vonzáskörzetében a lakatosmesterség elsajátítása iránti igény csökkenését figyelhetjük meg. A szegődők számának csökkenésével párhuzamosan megfigyelhetjük az inasévek hosszának növekedését is, tehát a két adat korrelál. A debreceni lakatos céh mestereinek kis része filialistaként a környező településeken élt, azonban a vizsgált inasszegődtetési adatok alapján úgy tűnik, hogy nem a debreceni mestereknek alárendelten működtek. A vonzáskörzet területének vizsgálata kimutatta, hogy 19 vármegyéből érkeztek inasok Debrecenbe, de a vonzáskörzet súlypontja Bihar vármegye és a szomszédos Sza- 67 Gyimesi 1981. 68 Azonban fel kell hívnunk a figyelmet arra, hogy Gyimesi Sándor vizsgálata csak a 19. század elejére vonatkozik, és lehetséges, hogy a 19. század folyamán jelentősen bővült Debrecen piackörzete is. A debreceni lakatos céh inasságának származási hely szerinti összetétele 39 Szabolcs vármegye mezővárosaira és falvaira, illetve a Hajdú kerület mezővárosaira esett. Az egyes településekről rekrutálódó inasok számát tekintve láthattuk, hogy az inasok kétharmada mezővárosokból érkezett, a szabad királyi városok iparosodottságával öszszefüggésben elenyésző számú inas került Debrecenbe az ilyen típusú településekről. A mezővárosok közt nagy számban fordultak elő olyanok, melyekről egyetlen inas érkezett a vizsgált időszakban, de a mezővárosokra a 6–10 fő közti és a 25 fő feletti inaskibocsátás is jellemző volt. A Debrecenben inasnak szegődő fiúk migrációját a faluból városba és a városból városba irányuló migrációtípusok közé sorolhatjuk be, hangsúlyozva, hogy a magyarországi mezővárosok városiasodottsága széles skálán mozgott. Peter Clark és David Souden fogalomkészletét a debreceni lakatosinasságra is alkalmazva az inasok közt találunk Debrecen közvetlen környékéről származó egyéneket (local migrants), Debrecennel szomszédos és Debrecentől távol eső vármegyékből érkező személyeket (carriermigrants). A filialista mesterek többnyire szülőhelyükre térnek vissza a mesterség elsajátítását követően (circular migrants), és arra is láttunk példát, hogy egymást követően rokonok is érkeztek a debreceni lakatos céhbe (chain migration).

 A kibocsátó települések elhelyezkedésének elemzése arra világított rá, hogy a lakatos céhbe szegődő inasok számának növekedésével együtt járt a forrástelepülések összetételének diverzifikálódása a helységek Debrecentől számított távolságával összefüggésben. Az évszázad folyamán az inaskibocsátást tekintve a Debrecentől legfeljebb 50 km-re találhatók folyamatosan túlsúlyban voltak. Összevetve a legnagyobb inaskibocsátást biztosító települések elhelyezkedését Debrecen napi piaci, heti vásári és országos vásári körzetével, megállapíthatjuk, hogy ezek a települések Karcag kivételével mind Debrecen 50 km-es vonzáskörzetébe tartoztak és mind napi, heti vagy országos vásári kapcsolatban álltak Debrecennel. A piackörzet közel 55%-ban egybeesett az inasok rekrutációs körzetével, azonban az inasok származási helyei által kirajzolódó vonzáskörzetnek a piackörzet csak a negyedét fedte le. A vonzáskörzet és piackörzet vizsgálata alapján kiderült, hogy Debrecen jelentős települések közötti kapcsolathálóval rendelkezett, ám a kapcsolatok többsége lazább volt.

A debreceni lakatos céh inasságának származási hely szerinti összetétele

Kovács Evelin 44

Azonosított település (Fényes E./ Vályi A./ Borovszky S.)

A település jogállása Szamosszeg, Szatmár vm.  falu

Szatmárnémeti, Szatmár vm. szabad királyi város

Csege, Szabolcs vm. falu

 Csenger, Szatmár vm. mezőváros

 Cserepes-Kenéz, Bereg vm. falu

Mándok, Szabolcs vm. mezőváros

 Máramarossziget, Máramaros vm. mezőváros

Margita, Bihar vm. mezőváros

Matolcs, Szatmár vm. mezőváros