Bán Béla
A KÉPZELET REPÍTETT SZÜLŐFALUMBA
Szász Levente versével.
Nyugtalan holtak unokája
Őseim fekszenek halottan,
por szívükből szilfák nőnek,
nyughatatlan holtjai ők
a szamoskéri temetőnek.
Szemük fényére homály hullott,
halálba békült szenvedésük,
- ringasd őket mostmár, Szamos,
s dalokkal zsongd be pihenésük,
mert a némaság fiai ők,
füvek és fák nyelvén üzennek,
s kérdik: „Őrzöd-e emlékünk
késő utód? – Szólj, üzend meg!”
https://www.facebook.com/bela.ban.1
Bán Béla: Szamoskéri harangszó
Ajánlom ezt a könyvet mindenkinek, aki élete során bármely rövid ideig szamoskérinek mondhatta magát. Ők maguk, vagy szüleik, s távolabbi felmenőik. Másoknak természetesen nem ajánlhatom. Kit érdekelne egy haldokló kis falu története? Kit érdekelne a benne élt több száz család története? 1785-ben 202 ember élt a faluban. Közben felkúszott a lélekszám ezerre. S most, alig két és fél évszázad után felülről közelítjük a 200-at. Csak az itt maradottak korösszetétele változott. Hogyan rajzolódott ez az ív, ami lassanként önmagába tér vissza? S ami közben történt, különösen, ami az elmúlt 100 évben történt, az a külső szemlélő számára érdektelen. De remélem a mieink számára nem.
A könyv maga nagyon is személyes jellegű. Csak a mienk, hiszen életünk, családunk élete, alakulása eddig is nyitott volt a közösség előtt. Nem történt más, csak mindezeket papírra vetettem. Használjuk ezt egymás megismerésére, de vigyázzuk is rá egyben, hogy a miénk maradhasson. Végül még egy ajánlás: csúsztasson egy üres lapot mindenki a családját leíró rész mellé, amin tovább vezetheti szeretteinek, hozzátartozóinak történetét, írja be a családban történt fontos eseményeket, mint tették azt őseink, s beírtak az öreg bibliába. Hogy tovább terebesedjék mindenki családfája.
Kelt Pomázon, 2010 őszén
Szamoskérieknek szeretettel: Bán Béla
Bán Béla: Az Öreg
Egy kocsmáros élete, vagy látlelet a rendszerváltás körüli évekről, vagy gazdasági krimi
2020. augusztus 17. - Mohácsi Zoltán
Újra és újra ismétlem magamat. Most éppen azt, hogy nehéz egy könyvről írni, ha ismerem a szerzőjét. Hát még akkor, ha nem csupán ismerem, hanem tisztelem és kedvelem is. Illetve még ebben az esetben sem lenne nehéz írni, ha az írás csupa hurráoptimista vonásokat emel ki a könyvből, vagy éppen hibátlannak tartja.
Bán Bélát ismerem, mind a kettőt, az írót is, a fiát is. Ahogy írtam már (s mit nem írtam még le?), a fiatalabbik ifivezetőm volt megboldogult úttörő éveimben. Az idősebbiket már érett (?) fejjel, negyven éves korom körül ismertem meg. Nem mint kocsmárost, akkor már régen a fiatalabb Béláé volt a kocsma, sőt már ő is bérbe adta az üzemeltetést. Ja, mert igen, Az Öreg voltaképpen egy óbudai kocsmatörténet. Is. Vagy micsoda... S jelzem, ez a kérdés, hogy micsoda, lesz az értékelésem kulminációs (és nem kulináris) pontja.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés
