Matolcstól a panyolai tölgyfaépítményig

 Az olcsvaapáti kompépítő telep. A matolcsi vashidat hátunk megett hagyva hamarosan elértük az Ószamos medrét. A matolcs-cégénydányádi nagy átvágásnak valóban csatorna jellege van, míg az Ószamos minden kanyarodóban ősidők óta kiforrott és változatlanul álló gyönyörű tájképekkel szórakoztat. Újra benne voltunk a sárgarigók és vadgalambok hazájában. Hangos volt tőlük a part, mintha szerencsés visszatérésünket üdvözölték volna. A fövenyes vízszéleken egyre többször találkoztunk havasi partfutókkal (Tringa alpina). Ezek a pacsirta nagyságú madarak szorgalmsan kutatták élelmüket s felrepülve előlünk, barátságos pirregő hangon tettek megjegyzéseket reánk. A vízszínen nagyot kanyarodva hátunk mögé, vagy a túlpartra szálltak. Egy iszapos parton öt darab halászcsér (Sterna hirundo) egész közelre bevárt bennünket. Fejük búbján kis fekete sapkával, olyan bájosan csillogtak a fényben a hosszúszárnyú elegáns sirály-félék! Néha-néha távcsővel észrevettem a bokros partok szélén egy bakcsót (Nycticorax griseus) is. A magyar nép vakvarjúnak, a beregi ember gálgémnek is hívja. Felülről teljesen fedve, valósággal elrejtve a bokrok alatt magánosan leste a vacsorára valót. Behúzott nyakával a világért meg nem moccant volna! Hűvös rejtekhelyét szinte megirigyeltem.

Amint így szemlélődtem a simán úszó csónakon, a kékesfehéren vibráló égből lágy „gyúr-gyúr” hangok hullottak alá a páratelt mederre. Gyurgyalagok (Merops apiaster) repültek magasan a Szamos felett. Az az érzésem volt, hogy a halvány kék ég hanggá, a meleg madárhang színné változott és egybeolvadva elomlottak a táj felett. . .

Nábrádon túl, Kér alatt kötöttünk ki. Panyolai ásatásaimra utazva Nábrádon, Semjénen gyakran keresztül szekereztem, ellenben a balparton fekvő Kér falut most tekintettem meg először. A falu közvetlenül a védgát másik oldalán húzódik meg templomával együtt. A folyóval párhuzamos utcának külső házsora a Szamosba veszett. Sok a vesszőfonás és a napraforgó góré. Még a tornácokat is napraforgó szárral kerítették körül. Míg én a falut jártam, fényképeztem, csónakunkat körülvette a gyermeksereg. Milyen nagy esemény egy ilyen eldugott kis faluban egyetlen idegen is! Napokig fognak róla beszélni, hogy ásatási ládám alul-felül bádoggal volt beborítva, hogy egy kis masinával levettem őket, hogy a csengeri határon Attila királyt kerestem, stb. stb. Közben a már emlegetett szép révész utasokat hozott át a túlsó partról.

Egy mesterember-féle hozzám jött és kérdezte, nem-e tudok kutyaharapást gyógyítani! Első pillanatban álmélkodtam, de az öreg Szőke intett neki oldalról, hogy én nem olyan úr vagyok, mire tovább ment. Szóra szót öltve Szőke Sándor – Panyola felé ereszkedve – elmondta, hogy neki 12 éves korában egy hamis kutya az arcába harapott. Kilenc lyuk maradt a képén. Szőke nagyanyja Kovács Péterné sz. Siket Zsuzsanna történetesen gulácsi bábaasszony volt, aki tudta a kutyaharapást gyógyítani. Ugyanis „aprószemű paszulyt” keresztben kettévágott és minden sebhelybe egy-egy fél babszemet dugott. A hegedő, gyógyuló seb a vágott végével kifelé álló babszemet lassan kitolta s ezáltal a bábaasszony elérte célját: a sebek nem felül forrtak össze, hanem belülről kifelé nőttek be, így a sebhelyeknek gödre nem maradt. Alig jegyeztem fel a modern sebészetnek ezt a népies formáját, mint egy rég nem látott jóbarát, feltűnt a panyolai torony. A kompnál kikötöttünk és én besétáltam Szarka Boldizsár református lelkész úrhoz, kedves barátomhoz, hogy személyesen jelentsem szerencsés visszaérkezésemet, s utunk eredményét.

Az ő kedves családjának érdeklődése és szeretete mindig nyomon kíséri szatmári kutatásaimat s azért én mindig úgy térek hozzájuk, mint a szülei házhoz. Bármennyire is élveztem a terített asztal áldásait, hű útitársamat nem sokáig hagytam magára. A réven aluli nagy palaj alsó szögletéhez eveztünk. Ott egy leszakadt part terraszán vertünk éjjelre sátort. Ez a partdarab olyan hatalmas tömegben süllyedt alá, hogy még a nyárfák is állva maradtak rajta. 52 félmagasan libegő hold egy ilyen nyárfán keresztül sütött tanyánkra, a gally-árnyékok kusza szövésű hálóját terítve reánk. Túl a fákon a rendes vízszél májasán csillogott, mint valami ezüst csipke. Sátororr előtt gallytűz villogott. Ha valaki megfestené hűen ezt az egész hangulatos képet, rajtam kívül mindenki túl-idealizált romantikus alkotásnak mondaná.

Ezzel szemben állítom, hogy a legeszményibb holdvilágos tájképek, festmények, grafikák, melyeket eddig életemben láttam, csak megközelítő sejtései a Természet gyönyörű szépségeinek! A titokzatos finomságokat, a leheletszerű színárnyalatokat és a síkokban érzékelt hihetetlen távlatokat eddig a kínaik és a japánok tudták a legjobban kifejezni.43 Parti sátorozásunk és esti tüzünk úgylátszik gyanússá vált a túlparti gátőrnek. Lehet, hogy sátoros cigányoknak gondolt bennünket, mert puskájával varjakra kezdett lövöldözni, durván zavarva a természet csöndjét.

A patronok csak elfogytak, de kutyáinak vonítása ki nem fogyott pitymalatig... Július 21-én hajnalban egy parton őgyelgő fiú kíséretében besétáltam Szamosszegre. A határon nagy dió- fák álldogáltak, kettesével, hármasával. Szűk utcán búgó cséplőgépek zaja mellett mentünk be a faluba. Balkéz felől egy mezei út sorompóval volt elzárható. Kísérőm szerint jó gazdák tagjába vezet az az út s csak az mehet be rajta, akinek kulcsa van hozzá. Öreg házakkal szegett széles utcán egy zsidó lenvászonért tarka ruhafélét árult. A cserekereskedés bizonyára jövedelmező neki ebben a hatalmas községben. Nagyságához méltó temploma és tornyos iskolája van. Kár, hogy az egykor forgalmas, révvel rendelkező népes község félreesik a mai forgalmi útvonalaktól.

A községi elöljárósággal néhány szót váltva, a falu ÉK-i részén három ágba nyúló nagy zsákutcát néztem meg. Visszatérve a Szamoshoz, az ugornyai halászok két csónakkal éppen tanyát vetettek. Mikor az öreg Szőkét a felpakolt csónakon észrevették, odaszóltak neki: Fig. 13. kép. Az olcsvaapáti XVIII. századi Károlyi várkastély alaprajza. Eredetijét megtalálták a bádeni nagyhercegek karlsruhei levéltárában. 53 ,,Tán az asszony kiadta az utat, Sándor?” Egy darabig a halászok után ereszkedtünk. Figyeltem és fényképeztem tanya vetéseiket, majd evezéshez láttunk és gyors menetben futottunk be az apáti révbe. Néhány évvel ezelőtt a badeni nagyhercegek karlsruhei levéltárában magyar vonatkozású hadi okmányokat, közöttük az olcsvaapáti XVIII. századi Károlyi-várkastély erődítményeinek alaprajzát is megtalálták. Dr. Streicher Ändor mátészalkai alispán úr ennek egy másolati példányát a Déri Múzeum