SZATMÁR VÁRMEGYE NEMES CSALÁDAI.
A honfoglalástól - 1343ig
Irta ifj. dr. Reiszig Ede, Gorzó Bertalan
A honfoglalás, az első letelepedés korszakában, a mai Szatmár vármegyének csak nagyon csekély része volt alkalmas lovas-nép befogadására; a Szamostól keletre eső területet, a nemzeti királyság első századaiban is, hatalmas erdőség borította, a Szamostól nyugatra eső vidék mocsaras volt és csak gyér népességnek adhatott lakóhelyet.
Első szent királyunk uralkodása alatt is, Olcsvától Erdőszádáig, még a Szamos volt az ország határa, a mit igazolnak a Tisza mentén, valamint a mai Szatmár vármegye nyugati határán található helynevek, mint Őrmező, a Vaja melletti Őr (Eőr) falu, valamint Pátroha, melynek egy részét Őr-Pátrohának nevezték. E területen tehát eredetileg királyi határőrök laktak és az ősi nemzetségek, Szent István király idejében is, csak az Ecsedi láptól délre és nyugatra eső területet szálhatták meg.
Csak később, a népesség szaporodásával, lépték át az ország határát alkotó Szamos folyót, hogy új területet vegyenek birtokukba.
Igy telepedett azután a vármegye egyik ősi nemzetsége, a Szente-Mágócs, a Szamos és a Tisza közére, melynek még a XIII. században Czégénytől Csekéig terjedő összefüggő uradalmára akadunk.
A Szamostól keletre elterülő erdőségből alakul a XIII. század végén az aranyosmeggyesi uradalom. Nagybánya és környéke még 1231-ben is lakatlan volt. (Karácsonyi J.: Hazánk Szent István korabeli határairól. Századok 1901.)
A Balog-Semjén nemzetség.
A vármegye első, legrégibb birtokosainak egyike a Balog-Semjén nemzetség. E nemzetség ősi fészke a Nyirség, a Kraszna és a Szamos felső vidéke volt, mely területet kétségkivül az első foglalás jogán birta; a XIII. században azonban jelentékeny birtokokat szerzett a Szamos alsó folyásánál is. A nemzetség tagjairól azonban csak a XIII. század elejétől kezdve vannak adataink.
A nemzetség első nagyobb szerepet vivő tagjai I. Egyed és Ubul voltak, a kik 1214-16-ban az ifju Kálmán királyt a gácsországi hadjáratba elkísérték, hol Egyed életét veszítette. I. Ubulnak három fia volt, I. Mihály (1250-1292) ugocsai ispán a Semjéni, később Kállay, II. Egyed a Kállay és Gergely (1250. előtt) a Biry család őse.
A nemzetség ősi birtokai közé tartozott Kér,, továbbá a vele szemben fekvő Kérsemjén, melyet Karácsonyi (Magyar Nemzetségek I.) szintén hajlandó a nemzetség alapítójától származtatni, bár e birtok 1252-ben nem volt egészen a Balog-Semjén nemzetségé; de lehet az is, hogy I. Mihály a helység harmadrészét, mely az idők folyamán elidegeníttetett, visszavásárolta.
1264-ben Mihály Panyolán osztozik Tompa fia Benedekkel. I. Mihályé volt még Nógrád, másként Marczelfalva helység, a Szamos mellett, mely valószínűleg Kér vagy Kérsemjén határába olvadt. IV. László királytól a nemzetség számos új adományt nyert. 1289-ben kapta a Gúth-Keled nembeliektől elvett Dobost, 1290-ben pedig Szokolyt, Ajakot, Jékét és Rozsályt, de ezt a királynak váratlan halála következtében aligha foglalták el, a halálát követő belzavarok alatt pedig elveszítették. 1290-ben azonban, vétel útján, a Bék nevű föld birtokába jutottak.
I. Mihály utódai: a Semjéniek, 1313-ban zálogba vették Tunyog egy részét, 1321-ben szerzik Szamosujlakot. I. István 1321-ben Bacha nevű birtok 569elfoglalása miatt tiltakozik. II. István 1351-ben Ócsvaapátit veszi zálogba, 1355-ben pedig csere útján a radolfi (Nyirmeggyes és Hodász között) részbirtokot szerzi meg.
IV. Béla adománylevele a Kende családnak.
A nemzetség három ága 1325-ben osztozott az ősi javakon, mely alkalommal a Kállay-ág Fülöpöt (ma Nyirlugostól délre eső puszta), Pázmányt, a semjéni-ág Kért és Panyolát, a Biri-ág Kérsemjént és Nyirbélteknek Szatmár felé eső részét nyerte. De az 1325. évi osztály csakhamar felbomlott. A nemzetség tagjai 1329-42 között újból megosztoztak.
A Balog-Semjén nemzetségből veszi eredetét a Domahidy család is, melynek e nemzetséghez való tartozását Karácsonyi (Magyar Nemzetségek I. k.) egy 1280 táján kelt oklevélre alapítja, mely szerint Péter fiának, Miklósnak neveltetését Semjéni I. Mihály ugocsai ispán vállalta magára, a ki valószinüleg unokatestvére volt Péternek. Ez oklevél szerint az ifju Miklós birtokai voltak: a domahidi vám, továbbá Domahida és Penyige helységek. Miklóst "Szőke" melléknévvel jelölik a későbbi oklevelek. Fiai: István és II. Miklós 1332. és 1343. években szerepelnek.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
