VI. é v fo ly a m . M á té s z a lk a , 1911. ja n u á r 2 6 . 4. s z á m .

Közigazgatás. TISZTI ÉRTEKEZLET.

A járási jegyzői tisztikar f. hó 22-én délelőtt tartotta ez évben első értekezletét Péchy főszolgabíró elnöklete alatt. Az értekezleten legelőször is vármegyei alispán urnák 24347/910 sz. a. a megyei telefonhálózat létesítése tárgyában kiadott rendelete képezte megbeszélés tárgyát. Péchy főszolgabíró tüzetesen ismertette a rendeletet, mely szerint, tekintettel arra, hogy olyan telefonhálózat létesítése, melyet egyidejűleg állítanának fel az egész megye területén, a hosszan tartó előmunkálatok miatt igen sok idő és pénzáldozatot igényelnének, ezért egyelőre csakis a járási központoknak a megyei központtal való összekapcsolása képezheti vita tárgyát. Ez után az alispáni rendelet intencióit véve figyelembe utasította Péchy főszolgabíró a körjegyzőket, hogy a nagykárolyi kir. Pénzügyigazgatóság mellé rendelt számvevőség által megállapított kimutatás szerint az egyes községekre eső hozzájárulási összeget a községekkel költségjegyzékbe vétessék fel és az erre vonatkozó határozatokat f. évi március hó 1-ig terjesszék be, hogy ily módon a telefon még ez évben felállítható legyen, Különösen figyelmébe lett a jegyzői karnak ajánlva az 1886. évi XXII. t.-c. pontos és szigorú betartása. A jegyzői kar tudomásul vette a megállapított hozzájárulási összegeket, melyek szerint Nyírcsaholy községre 331 k. 02 f. Fábiánházára 272 k. 52 f. Kocsordra 266 k. 34 f. Tunyogra 243 k, 74 f. Győrtelekre 243 k. 75 f. Jármira 108 k. 30 f. Paposra 69 k. 45 f. Hodászra 287 k. 58 f. NyírUjj n e p f á n d o r l á s $. Oldal. Derzsre 140 k. 43 f. Nyiriklódra 41 k. 67 f. Kántorjánosira 385 k. 68 f. Mátészalkára 1592k. 79 f. Nyirparasznyára 102 k. 81 f. Nagydobosra 272 k. 98 f. Nagyecsedre 587 k. 04 f. Nyirgebére 245 k. 98 f. Nyirmegyesre 276 k. 15 f. Nyircsászárira 111 k. 45 f. Nyirvasvárira 248 k. 82 f. Olcsvaapátira 127 k. 98 f. Olcsvára 149 k. 19 f. Ópályira 313 k. 41 f. Szamoskérre 138 k. 03 f. Szamosszegre 429 k. 78 f. Ilkre 138 k. 69 f. Vitkára 392 k. 31 f. összeáen a járás községeire 7522 k. 89 f. állapíttatott meg. Természetes, hogy ezen megállapítás a községek népessége és vagyonossága alapján történt.

1912. február 1. MÁTÉSZALKA és VIDÉKE 3. oldal

Szamoskéri csendélet. 1912

A múlt hét egyik éjjelén erősen dörömböltek özv. Szabó Andrásné Szamoskéri lakos nő ajtaján. Szabóné hallgatózott és hallva, hogy többen vannak kétségbeesetten kiabált segítségért. De Szamoskéren, éjszakának idején sokkal mélyebben alusznak az emberek, mintsem Szabóné segély kiáltásait meghallották volna. De csakhamar feszegették az ajtót és fenyegetőztek, úgy hogy a remegő Szabóné ajtót nyitott és kérésre fogta a dolgot a két betoppanó, késői látogató előtt. De nem is akartak azok semmi rosszat, csak bort és eledelt kértek és miután jól belakmároztak, iszonyú káromkodások között tovább állottak. A csendőrség pedig a nyomozást megindította._________________

1912. február 15. MÁTÉSZALKA és VIDÉKE 5. oldal

Az eltűnt vőlegény.

Schwarcz Simon Szamosszegi lakos fia Menyhért gyalog elindult Tiszavidre menyasszonyát, Salamon Hermán leányát meglátogatni. Azóta már néhány nap eltelt, de a szülők hiába várták haza fiukat. Elmentek tehát Tiszavidre fiuk felől tudakozódni, de a menyasszonyi háznál nagy rémületükre azt hallották, hogy a vőlegény nem is volt ott. Az aggódó szülők mindenfelé kerestették fiukat, de sehol sem tudtak nyomára akadni, s most már valószínűnek tartják, hogy az, mint Révaranyosnál a Tisza jegén keresztül ment, a jég valahol beszakadt alatta s belefúlt a Tiszába.

Legújabb. Olcsvaapáti veszedelemben.

(Tudósítónk távirati jelentése.) A Szamos, Tisza, Túr közrefogta ezt a községet és végveszedelemmel fenyegeti. Az egész község víz alatt van, úgyszólván megközelíthetetlen. Az egész vidék egy tenger benyomását teszi, melyből, mint kis fekete pontok emelkednek ki a házak romhalmazai. Egy század utászkatonaság érkezett a községbe és a közigazgatási hatóságok is mindent meglesznek a szerencsétlen lakosság érdekében, de úgyszólván lehetetlenségre vannak kárhoztatva. Rémült sikoltások, kétségbeesett jajveszékelések jutnak füleikhez. és semmit sem tehetnek a lakosság védelmére. Még meg sem állapítható, hogy milyen katasztrófák zajlanak le a kis községben. Csak később fog kiderülni, mikor a háborgó folyók elvégezték gyilkos munkájokat és visszatérnek medreikbe. Ki tudja hány emberélet megy veszendőbe. Tudósítónkat a helyszínre küldtük és nemsokára bővebb részletekkel tájékoztathatjuk olvasóinkat a szomorú esetről.

A viz v e s z e d e le m r ő l kapunk hírt Ököritóról.

 A Szamos kiöntött és Ököritó, Rápolt és Panyola községek vízben állanak, a veszedelem nagy, a lakosság között nagyrémület uralkodik. P a n y o l á n 11 h á z romba dőlt.

Nagy árvízveszedelem Szatmár megyében.

A Panyolai katasztrófa. — Tönkrement falu. Nagy katasztrófa történt, szerencsére azonban nem olyan nagyszabású, mint azt a múlt számunk hozta. Az említett községek veszélyben voltak s vannak, de csupán Panyola szenvedett óriási kárt. Emberéletben azonban mindez ideig nem történt kár, ami első sorban annak száz ' nemes lelkű és önfeláldozó. emberfék"köszönhető, a kik életük kockáztatásával mintegy 90 embert mentettek meg az elpusztulástól. Igazán laikus ember is azonnal észreveszi, hogy az egész veszedelem oka a gát hiánya volt, a mit a Panyolaiak elmulasztottak megcsinálni. Takarékosak akarnak lenni, azt mondták: nagyapáink sem emlékeznek arra, hogy Panyolán árvíz lett volna, pedig 1886-ban veszély fenyegette a községet. A Szamos majdnem derékszögben érinti a község határát. Ez volt legfőbb oka, hogy a jég feltornyosult és a vízáradat jó része új utat keresve, a községnek tört, ellepve, elpusztítva váratlanul. Panyola mintegy 1600 lelket számlál, és 200-an felül van a házak száma, melyből mintegy 150 összedűlt. A község a Szamos, Túr és Tisza közelében fekszik. Józan, vagyonos nép lakja. A veszély azzal kezdődött, hogy Vásárosnaménynál Tisza jege 8— 10 méter magasságra feltorlódott és a Szamos jegét felfogta. Az óriási víztömeg villámgyors terjedésére iszonyú pánik keletkezett, melyet a szemtanuk valami rémesen írnak le. Mindenki menekült haza, kapkodott jobbra-balra. Anyák gyermekeiket vették karjukba, a férfink értékes holmijuk után nyúltak. Elbocsájtották a lábas jószágot, mely vészt sejtve rémes hangot hallatott. MÁT ÉSZALKA és VI DÉKE Sokan pedig a papi lak és komp felé menekültek, mely tudvalevőleg a legmagasabb pontja volt a községnek. Sokan pedig házuk padlásán húzták meg magukat a percről-percre feltartózhatlanul növekvő ár elől. Ekkor már besötétedett és az ár magasabbra emelkedett egy méternél. Az egész falu víz alatt állott. A papi lak, templom, és a komp területet kivéve, ahol mintegy 700 kétségbe esett menekülő gyűlt egybe. Ezekben a válságos órákban néhány derék ember, Földi őrsvezető, Kerekes László gát biztos, Szarka Boldizsár ref. lelkész igazán emberfeletti munkát végeztek. A vízérdekeltség készenlétben lévő csónakjaiban, fáklyákkal kezükben „halló“ kiáltásokkal járták be az összes utcákat és szedték be az élet-halál között lebegő megszorultakat. Úszva, vagy derékig érő jeges vízben közelítették meg a segély után kiáltókat s nem törődve azzal, hogy életüket is kockáztatják. Földi őrsvezető 30 embert mentett meg, maga mellé emelvén azokat a nyeregbe. A vízfürdőtől ő sem menekült meg egy párszor. Hajnali négy óráig tartott a mentő munkálat. 90 embert helyeztek biztonságba. Egy anya, kit Kerekes mentett meg, a csolnakon szülte meg gyermekét. Az éjszakát a százakra menő tömeg a ref. lelkész lakásában, csűrjében, tornácán és a szabad ég alatt töltötte leírhatatlan kétségbeesés közepette. F. Hó 14-én reggelre Panyola, a merre szem ellát jégtorlasszal és vízzel volt körül határolva. Gondolni sem lehetett arra, hogy valaki be vagy, kimenjen a községből. Keérről 6 ember 4 teljes órai küzdelem után tudott bejönni Panyolára, ahol a menekülteket már-már az éhínség felfenyegette, pedig a lelkész teljes élelmi készletét rendelkezésükre bocsátotta. 14-én reggel újra kezdetét vette a mentés és élelmiszer összehordás. A délutáni órákban a lelkész összegyűjtötte a híveket a templomba. Valami megható volt az a pillanat, a mikor az erősen próbára tett község lakossága mély áhítattal bele kezdett a „Tebenned bíztunk eleitől fogva . . . ." című zsoltárba. Sírás, zokogás töltötte be az Ur házát. Szuhányi szolgabíró, aki elévülhetetlen érdemeket szerzett a válságos percekben. Sós halásszal a jégzajlásnál még f. Hó 14-én neki vágott. Az ár a csónakot egy jégtömegnek vágta úgy, hogy mindjárt kiborultak. Szuhányi szolgabíró szerencséjére elkapott egy fatörzset és így sikerült megmenekülnie. Több órai nehéz és veszélyes küzdelem után nagy kerülővel értek szárazföldet. Ettől a perctől kezdve vette kezdetét a mentő akció. F. Hó 15-én reggel 5 ember Kerekes gát biztossal és Szarka lelkésszel szintén neki merészkedtek a jégtorlaszoknak és sikerült partot érniük. Ekkor már ott várta őket Ilosvay Aladár alispán kormánybiztos, Jékey Sándor főszolgabíró, akik előzőleg minden intézkedést megtettek, hogy a szerencsétlenül jártaknak segítséget nyújtsanak. Egy szekér kenyér már ott állott a parton szállításra várva, csak azt nem tudták, hogy miként juttassák a rendeltetési helyére. Nyárády László felügyelő, Bodnár József szakaszmérnök is megjelentek és igyekeztek a vízáradatot feltartóztatni. A délelőtti órákban Ilosvay Aladár alispánnal az élén egy csolnak neki akart vágni a veszélyes útnak, hogy Dejusson Panyolára, de nem sikerült. Néhány száz méterre megrekedtek a jégtorlaszon, úgy hogy térdig érő vízben kellett visszatérniük Dél felé megjöttek a hidászok. A kemény legények nehéz munkával helyezték el pontjaikat az áradatban, utat kellett vágniok csákányokkal a jégtorlaszok között, amíg végre szabadabb vízre juthattak, illetve megközelíthették Panyolát. Ők szállítottak élelmi-segítséget a kétségbeesetteknek. Legújabban érkezett hírek szerint a Tisza apad. Ilosvay Aladár kormánybiztos Mátészalkán és Vitkán elrendelte a távírdai éjjeli szolgálatot. A mátészalkai főszolgabíró a Tiszakóródra kirendelt katonai segélyt visszarendelte. Eddig 80,000 holdnyi terület van víz alatt. De amíg Panyola a papi lakot, a templomot és a komp területét kivéve, teljesen víz alatt van, addig Nábrád, Keérsemjén, és Fehérgyarmat községekben csak a kertek alját fedi víz. A község lakói Panyolán a papi lakban találtak menedéket, ahova Ilosvay Aladár és Jékey Sándor főszolgabíró, kik a segélynyújtásban a legnagyobb önfeláldozást tanúsítják, szükséges mennyiségű élelmiszert szállítottak.

Az árvíz.

Hála Istennek már apad a víz, de borzalommal látjuk, mint viszi hátán a tőből kicsavart fákat, szénát, szalmát és állati hullákat, ki tudja honnan és kiét. A vetésekben reméljük nagyobb kár nem lesz, de ahol a vízfolyást vészén magának, ott bizony kimossa gyökerestől s nem lesz mit aratni. Az úgynevezett „Füzes“-er< az óriás vastagságú jég nagyobb fákat maga alá temetett. A Mandel Emánuel nagyobb kazal szénáját is hátára vette, de sikerült megmenteni, cölöpöket vertek le és dróttal bekötözték. Itt még ugyan a kár nem olyan nagy, de hallva a Szamos menti falvak pusztulását, önkénytelenül felkiáltunk az imádkozóval. . . Uram őrizz fűztől, víztől . . .

1 Egy kalapért egy élet.

Az Olcsvai Kepecs Lébi libái a Krasznára mentek, ezt észrevették félve, hogy a sebesen rohanó víz elviszi őket, a cselédeket utána küldték. A libákat sikerült is megmenteni, de egy legénynek, mikor az utolsó libát kivette, a kalapja a Krasznába esett, a kalap után kapdosva gazdája figyelmeztette, hogy hagyja ott a kalapot, ő elkeseredetten válaszolt; „hogy hagynám elvinni az ünneplő kalapomat.“ Még egyszer utána kapott, de vesztére, mert bele eseti a Krasznába. Nagy nehezen tudták kimenteni.

Árverési hirdetmény kivonat.

A mátészalkai kir. Járásbíróság közhírré teszi, hogy a kir. Kincstár végrehajttatónak Százz Sándorné szül. Biró Borbála végrehajtást szenvedett ellen 270 K 82 f. tőke s jár. iránti végrehajtási ügyében a szatmárnémeti-i kir. Törvényszék a mátészalkai kir. Járásbíróság területén levő, Szamoskeér község határában levő, a szamoskeéri 212. sz. betétben a I. 1. 2 sorsz. 123. 124. hrsz. ingatlanból Szász Sándorné szül. Biró Borbála B. 8 szerinti 2/s rész illetőségére az árverést 830 K — f. Kikiáltási árban elrendelte s hogy a fenti ingatlanok közül a házbér- adó alá esők a kikiáltási ár 2/3-án alul eladatni nem fognak.

Az ingatlanok nyilvános árverésére határidőül Szamoskeér községházához Í912. évi október hó 28-án d. e. 10 órája tűzetik ki.

Árverezni szándékozók tartoznak az ingatlanok becsárának — °/o-át készpénzben vagy az 1881 : 60. t.-c. 42. §-ában ős a 3333/881 I. M. r. 8 °/o-ban jelzett árfolyammal számított óvadékképes értékpapírban a kiküldött kezéhez letenni, vagy ennek az 1881 : 60. t-c. 170. §-ában megjelölt módon a bíróságnál történt elhelyezéséről kiállított elismervényt átadni s amennyiben a vételár a kikiáltási árat meghaladná, vevő tartozik bánatpénzét a vételár 10 °/o kiegészíteni. Mátészalkai kir. jbiróság, mint tlkvi hatóság 1912. évi julius hő ........, Deme s. k. kir. jbiró.

Ki admány hiteléül

Alberger

____________________________kir. jb. irodatiszt.