A zeneelméleti és gyakorlati oktatása

     – az egyetemeket leszámítva – a korabeli Európa országaiban hasonlóképpen folyt. Az éneklőkanonokokról adataink hiányosak, soknak csupán nevét őrizte meg a krónika – a váradi püspökség szolgálatában eltöltött évek feltüntetésével. Ezek az adatok – minden hézagosságuk ellenére – rendkívül fontosak számunkra, hiszen Nagyvárad zenei életének sokszázados múltjára derítenek fényt. Viszonylag többet tudunk Róbert Károly fiának, Kálmán hercegnek az életútjáról, aki tipikus középkori értelmiségi pályát futott be: a váradi püspökség káptalani iskolájának hűvös, komor falai között kezdte munkálkodását éneklőkanonokként, és a győri püspöki székben fejezte be.

     Jelenleg ismereteink szerint az első megbízható adat nagyváradi éneklőkanonokokról 1199-ből származik. A feljegyzésekszerint ekkor egy M-mel kezdődő nevű kántor állott a püspökség szolgálatában. Bár ő az első muzsikus, akiről tudomásunk van, de nem ő alapozta meg a nagyváradi egyházi zene elméleti és gyakorlati oktatását, hanem az ismeretlenség homályában rejtőzködő elődei, akiket még I. László király (1077–1095) bízott meg e nemes feladattal.

            Éppen ezért feltételezhető, hogy M. már eleven zeneéletet örökölt elődeitől. A Váradi Regestrum ismételten említést tesz Valeriánról, aki több felelős tisztséget töltött be a káptalanban: a Váradon tartott tűzpróbák nagyhatalmú bírája volt, s 1212-ben az éneklőkanonoki teendőket is ellátta. Kiderült róla, hogy a gazdagságáról és országos szintű szerepléseiről híres Barsa nemzetség sarja volt. Testvére Ustaur, nagybátyja pedig Ányos mester, aki feltételezhetően szintén kanonok volt.

     Az éneklőkanonoki tisztséget még 1212-ben Mihály őrkanonok vette át Valeriántól, akinek egyébként hivatásos társai volt az istenítéletek végrehajtásában. Hosszabb időn át csak az éneklőkanonokok nevét ismerjük. 1319-ben Iván lépett elődei nyomdokába, neve 1321-ben Bátori Andrásként tűnik fel. Budai prépostság után lett Várad egyik jeles püspökévé.

1320-ban Pál mester lett a váradi püspökség káptalanjának cantora. Előzőleg az uralkodó udvarában teljesített szolgálatot.

     Érdemeire való tekintettel maga Károly király járt közbe XXII. János pápánál, hogy kanonokká nevezze ki. Utódja Miklós kanonok lett, aki öt éven át teljesített itt szolgálatot (1325– 1329).

     Kálmán mester herceg volt, Róbert Károly törvénytelen gyermeke. 1317 körül született, s 15 éves korában éneklőkanonokként tűnt fel a váradi káptalanban. A király 1332 őszén meglátogatta fiat, két év múlva, 1334-ben személyesen folyamodott a pápához, hogy emelje ki a törvénytelen születésből származó előnytelen helyzetéből és fiatal kora ellenére engedélyezze magasabb egyházi tisztség viselését. Kérését teljesítették, de a jóváhagyás után kiderült, hogy az ifjú nem 22 éves, mint a folyamodványban szerepelt, hanem csak 17, s így nem akadt püspök, aki felszentelte volna. A király és hercegfia újabb kérését 1335-ben XII. Benedek pápa hagyta jóvá. Az újabb pápai kegyazonban már nem találta Váradon – közben esztergomi prépost lett, s ugyanakkor (1335-ben) üresnek nyilvánították a nagyváradi éneklő kanonoki állást.

Jakab éneklő succentor volt Váradon, 1332 és 1337 között: jövedelemadóként fizetett tizede előbb évenként 18, utóbb meg 28 garas volt.

     Philippusnak (1343), valamint az 1344-ben elhunyt Jakabnak csak nevét ismerjük. László éneklőkanonok 1346–1358-ig irányította a váradi káptalani iskola zenei tevékenységét. A szóban forgó esztendők okleveleiben sűrűn említik nevét.

Szamosszeg és környéke Királyi birtok volt.   (Magyar Királyság részletes térképe  1498)

  Így többek között 1357-ben Perus Mihállyal, a király emberével, a Szatmár megyei Szamosszeg határait járta, s annak birtokába iktatta be Mihályt, György fiát, a királyi pecsétgyűrű jegyzőjét. László mester, Gergely fia, a préposttá lett Fülöp utóda a cantori pályán. „Bullás ez is, a bulláért 34 forintot fizetett”– írja róla a krónikás.

1366-ban György (egyes források szerint Gergely volt a neve) vezette a káptalani iskola zenei munkáját.

     István 1367–1369-ig töltötte be a cantori állást. Szép karriert futott be: 1373-ban csanádi préposttá nevezték ki. Az éneklőkanonoki állásban utódja Jakab lett, aki korábban a csanádi káptalani iskola vezető lectora volt (1373). A váradi iskolához ő is pápai bulla útján került. E kinevezés kapcsán tisztázatlan problémák is felmerülhettek: „forrásunk azt mondja, hogy ez ügyben folynak a tárgyalások, mindenek felett e kettős kinevezésből is alig lőn valami. Legalább azután még két évtizeden át is mindig István az énekes kanonok Váradon. Jakab énekes kanonokot pedig csak 30 év múlva, 1405-ben találunk: ez kétségtelenül már más Jakab.”

     László nádor egy 1369-i leveléből kiderül, hogy Kárász falúban élt Bereczk cantor, váradi éneklőkanonok, aki aztán Kárász Bereczk néven került be a káptalani cantorok névsorába. Szirmay Antal XVIII. századi történetíró szerint 1371-ben még váradi éneklőkanonok volt. „Midőn ugocsamegyei birtokát, Zepre elpusztult falut ismét benépesíté, ez őróla Kárászlónak neveztetett el s neveztetik ma is.” Mindebből kiderül, hogy Kárász Bereczk 1369-től 1371-ig viselte az éneklőkanonoki tisztséget ebben az iskolában.

     Pármai Antal, szentszéki követ jegyzője volt István éneklőkanonok, aki 1384-ben teljesített zenei szolgálatot Váradon.Igen képzett ember lehetett, hisz „mind Rómától való pártfogoltsága, mind Pármai Antal mellett viselt hivatala arra látszanak mutatni, hogy Olaszhonban ismerős vala, s az ismeretséget ottan végzett tanulmányai alkalmával szerezhette.” Nem azonos az 1367-ben Váradon működő István cantorral.

     Domokos éneklőkanonok neve szintén csak egy évig szerepel a cantorok megörökítő feljegyzésekben (1395). Igen hamar távozott vagy elhalt utódja, Lukács éneklőkanonok is, bár az sem kizárt, hogy az akkori püspök helyettesével vagy a káplánnal azonos (mindkettőt ugyancsak Lukácsnak hívták), s ebben az esetben 1396-tól 1403-ig végzett zenei missziót a váradi iskolában. Jakab éneklőkanonok 1405-től 1406-ig volt tagja a káptalannak, Miklós pedig csak 1407-ben.

     Utódja, András éneklőkanonok lett, aki 1408–1421 között viselte a cantori tisztséget. „Időközben a káptalani dékánságot is viselte s több köteles – helyi kiküldetésben vett részt. Így 1417-ben Barlabásy Mihály király emberével beiktatá Upor István erdélyi püspököt és atyafiait a bereg megyei Gelényes és Chama birtokába, melyeket a királytól új adomány címén nyertenek.”