Fatemplomok és fatornyok Szatmárban és Beregben
1 : fatemplom volt, 2: fatorony volt, 3: fatemplomra és fatorony volt, 4: fatorony van, 5: fatemplom volt, fatorony van, 6: fatemplom van, fatorony volt, 7: fatemplom és fatorony van, 8: nincs fatemplomra és fatoronyra vonatkozó adat; SZ: Szamos; T: Tisza Az egyszer aláhúzott helységekben középkori templom volt, a kétszer aláhúzott helységekben jelenleg is áll a középkori templom
2.1.2. Szamoshát és vidéke
A Szamoshát a folyó menti falvak sora Szatmárnémetiig (Románia): Olcsvaapáti, Panyola, Szamosszeg, Kérsemjén, Szamoskér, Nábrád, Tunyog-Matolcs, Győrtelek, Rápolt. (A folyó mentén feljebb, Szinérváraljáig fekvő része Romániában a partiumi Szamosköz.)
A vidék híres gyümölcstermő terület, a szilva hazája.
A Túrhát és a Szamoshát között terül el az Erdőhát, ennek központja Fehérgyarmat, falvai: Vámosoroszi, Kisszekeres, Nagyszekeres, Darnó, Túrricse, Kisnamény, Gacsály, Mánd, Csaholc, Zajta, Rozsály.
Híres volt fehér szarvasmarha-tenyésztéséről, lencse- és borsótermesztéséről.
A Szamos bal parti falvaitól délre, a Szamos-Kraszna közt fekszik a Rétoldal, az Ecsedi láp széle.
2.5. Ecsedi láp (Rétoldal)
Az Ecsedi láp a Kraszna folyó két oldalán elterülő nagy kiterjedésű mocsárvidék, kelet felől a Szamoshát, Nyugat felől a Nyírség határolja, északon egész Mátészalkáig is elért. A környék falvai Rét-nek nevezték. Jellegzetes települései a Kraszna nyíri oldalán (Farkas József alapján): Nyírcsaholy, Fábiánháza, Nagyecsed, Tiborszállás, Mérk, Vállaj, a Szamoshát felőli oldalán: Csengerújfalu, Ura, Tyukod, Porcsalma, Ököritófülpös, Győrtelek, Kocsord, Romániában pedig: Börvely, Kálmánd, Kaplony.
Lecsapolását már a 18. század végén megkezdték, de csak 100 évvel később, az 1890-es években fejezték be. Közben területe, kiterjedése többször változott a Kraszna és a Szamos áradásaitól, aszályoktól függően, különösen 1863 után, amikor lényegében egy északi és egy déli részre szakadt. A nyílt víztükör mintegy 80 ezer kat. hold volt, a mocsárterület 160 ezer kat. hold. A láp falvainak megélhetésében korábban nagy szerepet játszott a réti állattartás, csíkászat, pákászat, de szerephez jutott a földművelés is. Ez utóbbi fokozatosan megerősödött a lecsapolás után a 20. században, úgy hogy a terület gazdálkodásának kutatója, Farkas József a régi életformának már csak emlékeit találhatta meg. A szűkös megélhetés a 20. század elején sokakat késztetett kivándorlásra.
Szakirodalom:
Tiszahát; Szamoshát; Bodrogköz; Rétköz; Nyírség; Ecsedi láp)
BALASSA Iván: Karcsai mondák. Budapest, 1961. (Bodrogköz)
BALASSA Iván: Lápok, falvak, emberek. Budapest, 1975. (Bodrogköz)
BALASSA Iván, DANKÓ Imre et al. (szerk.): Előadások a Bodrogközről. Szerk. Sárospatak, 2001.
BORSOS Balázs : Három folyó között: a bodrogközi gazdálkodás alkalmazkodása a természeti viszonyokhoz a folyószabályozási munkák előtt és után, 1840-1910. Bp. Akadémiai Kiadó, 2000.
DÁM László: Lakóházak a Nyírségben. Debrecen, 1982.
DOBROSSY István: Dohánytermesztés a Nyírségben. Debrecen, 1979.
ERDÉSZ Sándor: Nyírség. Budapest, 1974.
FARKAS József: Fejezetek az Ecsedi láp gazdálkodásához. Debrecen, 1982.
FARKAS József, UJVÁRY Zoltán (szerk.): Tanulmányok Szatmár néprajzához. Debrecen, 1984. Benne különösen: GUNDA Béla: A szatmári hagyományos népi műveltség etnogeográfiai helyzete. 35-137.
GILYÉN Nándor - MENDELE Ferenc A Felső-Tiszavidék népi építészete. Budapest, 1975.
KISS Lajos: Régi Rétköz. Budapest, 1961.
LUBY Margit: A parasztélet rendje Szatmár vármegyében. Budapest, 1935. Új kiadás: Nap Kiadó, Bp. 2002.
MÁRKUS Mihály: A bokortanyák népe. Budapest, 1943. (Nyíregyháza)
ORTUTAY Gyula: Fedics Mihály mesél. Budapest, 1940. (Bátorliget, Rétköz)
VÉGH Antal: Erdőháton, Nyíren. Budapest, 1972.
VÉGH Antal: Száz szatmári parasztétel. Budapest, 1978.
VIGA Gyula, szerk.: Hármas határon. Tanulmányok a Bodrogköz változó népi kultúrájáról. Miskolc, 1996.
1896-ban csinálták meg Cégény-Dányádtól Kérig a Szamos átvágását. Ezzel a Tunyog és Matolcs közti Szamos holtággá lett. Holt ága a folyónak az, amely mesterséges átvágással keletkezik, míg ha a folyó magától, természetes erejével, pl. áradás folytán változtatta meg medrét, akkor az elhagyott ág neve halvány. Megfelel a természetes elhalásnak. Ehhez a megkülönböztetéshez mindenütt ragaszkodik a nép. Csak a városi ember számára „holt“ minden elhagyott folyómeder. Az átvágással az Újszamos Matolcs nyugati oldaláról a keletire került. 1906-ban részint töltés, részint híd segítségével a két falu közvetlen összeköttetésbe került. Mindkét község a Szamosig épült volt ki, s így száz lépést sem kell tenni, már a másik faluban van az ember.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
