AZ  ECSEDI  L Á P E R E S Z T É S E  A  MÚLT SZÁZADBAN.

1778. május 15-én kezdték meg a munkát a kéri - szamosszeghi határban (részlet)

I r t a : dr. TAKÁTS SÁNDOR.

A láp és világa.

A szatmármegyei sik területek ősidők óta víztartói voltak a Szamos,Kraszna és mellékfolyóik fölös vizeinek. Rónavizek, tavak, tócsák,tó-locsogók és mocsarak nélkül tehát sohasem szűkölködtek e mély fekvésű

területek. A Névtelen Jegyző szerint a beköltöző magyarság már mocsarasnak találta a vidéket, s a vizek között könnyen védhető földvárakat épített. Az árpádkori s még inkább anjoukori oklevelek szerint a nagyobb folyóvizeken kívül számtalan patak és ér szelte a sik területeket s számos halban gazdag tó borita a mélyebb fekvésű helyeket.

A tavak, mocsarak és a vizenyős helyek száma idők folytán mód nélkül megnövekedett. A természet s az emberi mesterség közös erővel igyekeztek az ilyenek létrehozásában.

A vármegyén keresztülfolyó Kraszna és Szamos, átlépvén az alacsony vizvetölcet évenkint többször megtöltötte a tömérdek eret és patakot vízzel. Az erek és patakok meg elvitték az istápot a tavak számára a távolabb völgyteknőkbe is. A vizeket e munkájukban az ember nem igen akadályozta ; sőt sokszor segítségükre volt. Az, akinek halastóra,

vagy csikászó rétre volt szüksége, csak léket vágott a folyók partján s földjére vezette a vizet. Arra persze nem gondolt, hogy az, idővel a saját birodalmából is kikergeti. Aki könnyű szerrel olcsó malomhoz akart jutni, csatornát nyitott a folyóból. A kiömlő viz vigan hajtá a kereket s ment szabadjára, a merre utat talált. Nem hiába nevezték az

ilyen malmot pokolmalomncil· ! Sokszor csakugyan pokoli veszedelmet hozott a közelben lakók nyakára. A módosabb úr, hidvámra akarván szert tenni, uj medret ásatott, hogy a víz saját dominiumán folyjon keresztül. A munka ingyenbe ment s a vám jól fizetett.

1778. május 15-én kezték meg a munkát a szamosszeghi határban, a meczenzéfi árok felső végénél. A Kraszna számára itt 1—2 öl széles, 5 láb mély és 710 öl hosszú uj medret ásatott kemény földbe. Hogy az ásatás gyorsabban menjen, június 27-én lelkes hangú körözvénvben szólította fel Szatmár és Szabolcs-megye lakóit a munkára,s mindenkinek tudtára adta, „hogy akinek tetszik a lápon készpénzért dolgozni, csak bízvást jelentse magát Szamosszeghen, s ameddig dolgozni akar, naponkint 5 garas bért fog venni." 1) A lelkes felhívás úgy látszik nem sokat csábított a nehéz munkához ; mert Károlyinak a megyék által kellett a munkásokat kirendeltetnie. De azért valamennyit ö tizet te.

A csatornák ásását — mint a szemtanú Piller tanár irja — a legkezdetlegesebb eszközökkel végezték. Hanem aztán ez eszközök kezeléséhez kitűnően értettek. A csatorna helyét először egy 24 ökör által vont hatalmas két szárnyú ekével szántották föl. A szántás 3—4 láb mély volt. Erre a földet kosarakban a leendő partoldalra hordták. Ha a föld sáros és iszapos volt, tekenyökben hordták ki. A radicsinule-k&t (gyökereket) kötelekkel s varjakkal vontatták ki ; a karók kihúzására a hujér nevü gépet használták. Amint azonban a lápokra értek, egyszerre megnehezült a munka: mert a munkásoknak éjjel-nappal hol térdig, hol övig érő vízben és sárban kellett dolgozniok.

A láp vágására, a láp minemüsége szerint nagy varjú, széles medve és lápi kaszákat, lápmetszö hernyókákat, szigonyokat, vashorgokat, csáklvákat, kapákat, fejszéket és ásókat használtak. Ha a láp ingó vagy könnyen vágható volt, fölszeletelték s darabokban a partnak kijelölt helyekre hordták. Ha azonban, kemény és összetartó volt, széjjelszaggatták. Daczára e rendkívüli nehéz munkának, a jobbágyok jó kedvvel •dolgoztak. „írhatom Excellentiádnak — jelenti Szuhányi alispán Károlyinak — gyönyörűség volt nézni, minémü serénységgel dolgozott az összegyűlt nép/'2 ) Piller egyetemi tanár is hasonlóan nyilatkozott.

 „Bámultam — úgymond — a gépeket s még inkább a felvigyázók buzgalmát, akik éjjel-nappal a vízben vannak. Nyájasan, humánusan bánnak a munkásokkal. S ez a nyájasság részükről nem erőltetett, hanem igazán természetes."1) Ilyen ügyes bánásmóddal a munkások ezrei gyorsan hatoltak befelé a lápok rejtekeibe.

A Mezey mérnök kidolgozta részletes tervrajzon az első végzendő munkálatok háromféle színnel voltak jelölve, vörössel, zölddel és sárgával. E szinek után az illetőcsatornákat csak vörös, sárga és zöld Urnának nevezték. A vörös linea (metzenzéfì árok) a szamosszeghi határtól, Fülöp-Fokjától indult ki s 640 ölnyi hosszúságban délfelé haladt a lápba. Közvetlen folytatása a 400 öl hosszú zöld linea volt. Ezt à zöld lineát a '490 ölnyi sárga linea kötötte össze a 2700 öl hosszú Barnafás Kraszna nevű csatornával,mely a Pályi- és Sándori-határon egészen Szatmármegye határáig terjedt.

Mindezen csatornák még ez év nyarán elkészültek. Azonkívül a Kraszna régi ágyát egészen Kocsordig 4800 ölnyire, a beléhullott fáktól,nádtól és kalákánytól megtisztították. Július hó 11-én az aratások miatta munkát be kellett szüntetni.

De már aug. 10-én ujult erővel fogtak hozzá. Ekkor Kocsordon felül „a láphoz accömodált vasszerszámokkal" először a csaholyi tóig, onnét az ecsedi nagy tóig vágták át a lápokat. Ecsed körül az öles viz miatt már csak szálakon dolgozhattak a munkások, de azért haladtak tovább. 1778. aug. 28-án délután három órakor „szakasztották bé a vágást a nagy tóba." A következő héten 738 munkás az ecsedi vár és a nagy tó között elterülő cseretlápot vágta és

a kalákányos Krasznát tisztitolta.

Hogy a Mezey Czirill mérnök tervei szerint ásott csatornák, bár még csak kezdetleges állapotban voltak, a mérnöki tudomány követelményeinek megfeleltek, abból is látszik, hogy a belvizek sebesen folytak le az uj vágásban s 'már az év őszén a szamosszeghi láp egészen kiszáradt. Α  szalkaiak is, az marhájokat az Kocsordi Krasznára az hidhoz hajtogatják itatni, holott azelőtt mindig a maguk lápjokon itatták. Az mely jelekből teljes reménységünk vagyon, hogy az láptisztitás nagy hasznot fog tennis'2 ) Október hó elején a munkával már Károlyi Ferencz vágása felé tartanak.

Ugvane hó 23-án „már bevágták magukat a néhai mélt. Károlyi Ferencz ur ő excellentiája vágásába/' Majd a börvelyi ,,cseretnádhelyes" láp vágásához fogtak. Az idő azonban október vége felé rosszra fordult. Erős fagyok mutatkoztak s a szegény munkásoknak „térdig. övig, befagyott vízben" kellett dolgozniok. Nem csoda, hogy megsokalták a munkát s egy lélekkel kiáltották : „inkább teszünk íánczőn, mint hogy itt dolgozzunk !" November elején az árvizek is nehezítették a munkát.

A Szamos gátat szakított s elöntötte a sándori, pályi, szálkái és szamosszeghi lápokat. De az újonnan ásott csatornákon a víz hamar leszaladt s Börvelyig és Ecsedig el sem jutott. Mivel a szegény nép a téli időben sok nélkülözésnek volt kitéve, az öt garas napibértől csábittatva sokan önkényt munkába állottak. így esett meg, hogy még deczember havában is dolgoztak a lápon s e hó 21-éig Börvelynél 218 öl hosszú és 2 öl széles medret ástak.

„De nincs mód. benne, — irja Mlinarecz Károlyinak — hogy megállhassák az hideget." Végre is abba kellett hagyni a munkát.1) Hogy azonban átéli áradások be ne hordják majd iszappal és gazzal az új vágásokat, Mlinarecz, Károlyi jószágfelügyelője azt ajánlotta, hogy Kocsordon alul, hol a Kraszna partjai magasak, három tiltót építsenek s a vizet azokkal tartsák vissza. Mikor szinig megtelik a meder, akkor meg kell nyitni a tiltókat s a sebesen lerohanó víz elhordja a mederből a gazt és iszapot.

Az 1778-ban elvégzett munka 13,690 ölnyi hosszú, 1—2 öl széles csatorna ásásából s a Károlyi Ferencz vágásának 31.00 ölnyire való kitisztításából állott. E 17,000 ölnyi munkáért Károlyi Antal gróf 16,593 frt 40xk krajczárt fizetett a sajátjából.

A helytartótanács Károlyi jelentését vévén a végzett munkákról.,áradozó magasztalásokkal halmozza el őt a közjónak és a szegénységnek hozott eme nagy áldozatáért. Egyúttal további kitartásra buzdítja őt, a megyéket és a földesurakat.2)

Károlyi a következő, 1779. évi munkát — mint Szabolcsmegyének irta — május hó elején akarta megkezdetni. Több ezer ölnyi vágás volt még hátra ; azonkívül az új csatornát össze kellett kötni a Kraszna beömlésénél a Szamossal s az egész csatornát kimélyíteni és szélesíteni, hogy ne csak a víz levezetésére, de a hajózásra is alkalmatos legyen..

Hogy a vármegyék nagyobb kedvvel és bizalommal menjenek a munkába, Károlyi Szabolcs és Szatmár küldötteivel végighajózott a csatornán. A kiküldöttek bámulva szemlélték a hatalmas művet s meggyőződtek, hogy sok helyen, ahová azelőtt csak. a madarak juthattak. el, már vetnek a lakók s kerti növényeket ültetnek. Meggyőződtek arról is, hogy

hogy az ecsedi lápokkal összefüggésben levő biharmegyei mocsarak is jelentékenyen leapadtak.3)

Á szemíe megtörténte után Károlyi Nagykárolyba hivatta a két megye szolgabiráit, hogy az ezen évben végzendő munkálatokat tudo-; másukra hozza. A Mezey Cirill készítette tervek szerint ez évben még több s nehezebb munka várt a két megyére. Azonkívül most már á királyné rendelete alapján ingyen munkásokat kellett adniok. Károlyi ugyanis ezentúl csak azokat fizette, a kiket a saját tisztjei rendeltek oda.

Ezeknek száma is több ezerre rúgott.Mezey Czirillnek rajzokkal s pontos fölmérésekkel kisért munkaprogrammja

szerint Szabolcsmegye része a saját területén: az olcsvai határtól Lónyay malmáig 2410 ölnyi hosszú csatorna ásása volt, Lónyay malmától a zöld lineáig pedig 1223 öl. A zöld lineának végétől a Sándori határig már meglévén a csatorna, azt 3590 ölnyi hosszúságban 6 ölnyire kell kiszélesítenie. Az elsőre 4850, a másodikhoz 8088, a harmadikra

15,228 munkás, vagyis napszám kívántatik. Ezenkívül hetenkint 585 fejszés ember kell a fák kivágására, Szabolcsmegyére tehát 11058 • öl földmunka és 2450 ölnyi tisztítás esik. Szatmármegyének Kis-Majthénytól Sándorig, azaz 26,425 ölnyi hosszúságban a csatornát 6 ölre kell' szélesítenie. Összesen tehát 49,289 • öl földet kell kihordatnia. E munkára 72,655 napszám kívántatik. Az egész ásatás költsége 39,431 frt 12 kr.

Mire e tervek elkészültek, beállott a mezei munka ideje, azért csak annak befejezése után, őszszel foghattak a nagy munkához. Addig a természet szabadon fejthette ki erejét az eddig ásött csatornákban.Bámulatos,, hogy egyetlen nyár tartama alatt a buja · növényzetnek milyen óriási tömegét tudta elővarázsolni a tavaly ásott csatornákban, melyeknek sebesen folyó vize még a kemény tél alatt sem fagyott be. Minden kis nádgyökérke, minden gaz kicsirázott s a reárakódott iszapban „megbokrozott" ; a vízinövények ezrei össze-vissza fonódva úgy ellepték a víz felszínét, hogy hajóval sem lehetett rajtuk keresztültörni. a Hogy Károlyi gróf végighajózhasson a csatornán, 600 embert kellett oda rendelnie, kik garaszolás Mpen" minden növényt kivágtak.

Iszonyú munka volt ez — irja Mlinarecz — s nem csoda, ha a szegénység megsokalta. Maga Mezey fáradhatlannak mutatta magát ; összeszaggalott ruhában, jégben, vízben mindig a munkások között volt s hivatalos

jelentéseit éjjel az erdőben irta ! Deczember közepén a mármarosi havasok roppant hava hirtelen elolvadván, megdagasztotta a folyókat.A Tisza árja visszanyomta a Szamost s ennek vize a lápra rohant.

„Ilyen nagy a láp —. jelenti Mlinarecz — talán meg sohase volt" ! Egyik faluból a másikba csak hajón lehet eljutni. Az uj csatornákon azonban a víz sebesen rohant vissza. De a munkát egyelőre nem lehetett folytatni.

Az 1779. évben végzett munka eredménye az volt, hogy ismét nagy darab földet hódítottak vissza a láptól.

Az 1779. év őszén a szamosszeghi, sándori, tiinvogi és kéri határokban a jobbágyok és földesurak már szántottak, még pedig olyan helyeken is, hol azelőtt emberemlékezet óta mindig magas víz volt.

 A lápoknak szélföldei meg mindenütt használhatókká váltak. Persze ez az eredmény óriási munkaerőbe került. A kevesebb erővel dolgoztató Szabolcs csupán október és november hóban 8666 munkást küldött a lápra. Szatmármegye hasonlithatlanül nagyobb erővel dolgoztatott. Károlyi gróf az őszszel 4554 frt ' 45 krt költött a munkára. Mezey táblázatos kimutatása szerint az 1778—1779. évben .

Szatmármegye az utasítások szerint a szamosszeghi határban a 640 öles meczenzéfi vagyis vörös linea kibővítésével és mélyítésével kezdte meg a munkát. Ugyanekkor Szabolcs a sárga és zöld íineán dolgozott, az elsőt 51/·2, az utóbbit 3V2 lábbal mélyebbre ásván. Egyúttal a Pályi felé eső partokat „csapcinyósan" megigazította. Ennek elvégzése után a 2700 öles Barnafás-Kraszna tisztítása következett.Először, a vízmosástól elmaradt sarat, aztán az eltemetett fákat kellett a mederből kihordani. Csak ezután foghattak a normális szélesség és mélység megadásához.3)Addig, míg a Barnafás tisztítása meg nem esett, Szatmár a föltartott vizek miatt nem dolgozhatott a sándori határban. Azért a

szamosközi és krasznaközi járás jobbágyait csak ennek megtörténteután lehetett a munkára bocsátani, hogy egészen . a kocsordi eleven Krasznáig a csatornát 6 ölre szélesítsék és δ lábbal mélyítsék. Kocsordon felül ugyanezt a munkát a nyiri járás embereinek kellett elvégezniük.

Alig, hogy munkához láttak, beállottak az őszi esőzések s ezekkel együtt az áradások. Szeptember δ-én már azt jelenti Mezey, hogy a sárga Íineán szakad a part, s lehetetlen lesz a vizet sokáig visszatartani.

Három nappal később meg már azt irja Károlyinak, hogy az árviz miatt kénytelen volt a munkásokat hazabocsátani.

Amitől Mezey tartott, az csakugyan bekövetkezett. Szeptember első hetében, az áradat átszakítván a töltést, a munkában lévő csatornába rohant s néhány nap alatt tízezer ember dolgát tette semmivé.

 A felelősséget mindenki Mezeyre hárította, mindenki őt hibáztatta, holott a "dërék mérnök már áz előző évben sürgette a Szamos töltéseinek megerősítését, kimondván, hogy a Szamos mostani töltéséi nem'-bírják megtartani a lápról· lefolyó víztömeget! De hát ő Károlyinak fizetett embere lévén azt kellett tennie, amit ura parancsolt. Amint az áradat apadni kezdett, ismét hozzáfogtak a dologhoz. Szeptember másik felében Szabolcsnak csupán egy járásából 1449 ember dolgozott. Azonban — mint Zoltán irta — a Kraszna a televényes partot átáztatta s amit nappal a csatornából kihordták, éjjel visszahordta a víz. A televényes partokból mint ezer' meg ezer tölcsérből ömlött a piszkos áradat! „A föld úgy szakadozott, hogy ha a munkát félbe nem hagyjuk, okvetetlen az nagy rét reánk rohant volna !"

Ö is azon á nézeten volt, hogy az ötezer ember munkája kárbavesztének Mezey az ' oka ; mert alulról s nem fölülről kezdette a csatorna mélyítését. így állván a dolog, Mlinarecz jószágfelügyelő azt ajánlotta Károlyinak, hogy kérje ki Gaszner Teofilnak, Biharmegye mérnökének tanácsát, miképpen lehetne a partokat megvédeni „Meczmzéfi embereket

— irja ugyanő — jó praktikus naturalistákat kell hozatni, akik mindenféle árkokat s lápi munkákat tettek s akiknek nagy praxisok vagyori mély árkokbúi is a földnek kihányásában s mindenféle csínját tudják az olyatén földásásnak és vésésnek. Most 3—4 perez kell, míg egy marok földet kivetnek. Olyan enyves a föld, hogy ásóról, kapáról kézzel kell

levakarni"!1) Gaszner földmérő2), ki már az .előző években is felülvizsgálta Mezey terveit, megint kifogástalannak mondotta Mezey egész programmját.

A csaholyi tó és a Tatárvár között lévő 2306 ölnyi csatornáról is ugyanilyen véleményben voltak. Kocsord falu tövétől a Kraszna régi s most kitisztított medrén haladtak reggeli tizenegy óráig. Ettől kezdve eltűnvén a Kraszna medre, ismét a csatornán egészen Szamosszegh faluig hajóztak. Itt már sebes folyása lévén a csatorna vizének, gyorsan a 2700 öles a Barnafás-Krasznára értek, aztán áthaladván a sárga, zöld és vörös lineán, a Kraszna régi, elég mély és széles, semmi tisztítást nem kívánó medrébe értek. Délután öt órakor már Olcsván voltak. A kiküldöttek nagy elismeréssel szóltak a derék műről, melyre Károlyi idáig 32,000 forintot költött a sajátjából, de az egész csatorna

tovább fejlesztését, mélyítését és nagyobbitását kívánatosnak mondották.;1)

 Az utazásról fölvett jegyzőkönyvet Szatmármegye 1780. április 17.-én tartott ülésében felolvastatta s elhatározta, hogy azt örök emlékül levéltárába helyezteti. Egyúttal Rhédey Lászlót, Irinyi. Antalt, Eötvös Lászlót Károlyi grófért küldötte, ki megjelenvén a közgyűlésen, a megye megköszönte neki eddigi fáradozásait s nagy áldozatkészségét.2) A helytartótanács is áradozó szavakkal mondott köszönetet (1780. júl. 13.-án), s lelkesülten hangoztatta Károlyi áldozatkészségét s fáradhatlan buzgóságát, de egyúttal azt is megkérdezte, mennyi haszon háramlik a kincstárra a lápokon nyert földekből ?3)

Mig ezek a dolgok történtek, addig a munkálatok lelke, Mezey mérnök, asztala mellett görnyedezett s készítette a terveket az 1780. évre. Róla senki sem emlékezett meg; vele senki sem törődött. De azért nem vesztette el munkakedvét s kora tavaszszal már beterjesztette a terveket. Eszerint az 1780. évben Szatmármegyére 6175 öl,

Szabolcsmegyére csak félannyi, azaz mintegy 3590 öl földmunka várt. Ez a két munka és a tavalyi ásás tisztítása a mérnök számítása szerint 78,120 napszámnak felelt meg.

A kommiszárius ugyanis hajóra sem ült, a lápot sem járta be, hanem csak az ecsedi várból nézett széjjel. Aztán előkérte Mezey terveit, s azokat hosszasan tanulmányozta s a kétséges dolgok felől magyarázatot adatott magának. A vizsgálatnak pedig az lett a vége, hogy a kommiszárius Mezey térképeit és terveit dicséretekkel halmozta el s megígérte, hogy ö felségének is be fogja azokat mutatni. A lápi munkát is hasznosnak mondotta, sőt kívánta, hogy azt mentül nagyobb tökéletességre vigyék.

Ez utóbbiból azonban nem lett semmi. 1785-ben véget ért Károlyinak,mint királyi biztosnak kiküldetése s ő levette gondját a lápról,amely több keserűséget okozott neki, mint örömöt. Olyan ember meg nem. akadt, aki örökébe lépett volna. Mezeynek rengeteg munkájára s valóban szép és elismerésre méltó terveire ezzel ki volt mondva az ítélet. Pedig a fáradhatlan s nagy tehetségű férfiú, aki a magyar mérnöki tudomány egyik legkimagaslóbb, de eddig alig ismert alakja volt, még 1785-ben is nagy terveken dolgozott. Elkészítette a Tisza delineátióját Tisza-Ujlaktól Vásáros-Náményig s ahhoz a helytartótanács felszólítására oly projectumot csatolt mely mind a Szamos szabályozását, mind az ecsedi láp teljes kiszorítását végképpen meghatározza.

A nagy terveket el is készítette. Sajnos, nem volt aki azokat végrehajtsa. Munkában kifáradva, elkeseredve és senkitől sem méltányolva, végre is félretette műszereit. 1785-ben már elbocsátását kérte Károlyitól. A gróf tisztei örültek, hogy annyi évi fáradozásáért mit sem kér és sietve ajánlották Károlyinak, hogy fogadja el lemondását.

Ez meg is történt.

A lápon, az ö távozása után. lassankint megint a régi világ kapott lábra. Kiki azt csinálhatott ott, amit akart. A csatornák eliszaposodtak, partjaik bedőltek s a nád, sás és kalákány átvette megint birodalmát.

 Most, több mint egy század után, hogy a láp már megszűnt láp. lenni s a kövér televény földet eke túrja, újra felelevenült annak emléke, aki először kisérlette meg a láp kiszárítását. Ami teljesen sikerülhetett ma, az nem sikerült Mezeynek. De nem az ö tudományán és tervei fogyatékosságán mult, hogy teljes eredményt nem ért el. A ma felhasznált tervek s vízrajzok fényesen igazolják, hogy Mezey teljes tudatában volt nehéz feladatának és egészen helyes eljárást követett. Arról persze nem tehetett, hogy hiányzott a pénz és az erö tervei teljes keresztülvitelére.