Birtokviszonyok Nagy Lajos és Zsigmond alatt. 1411

A vármegye keleti határán fekvő Nagybányát és Felsőbányát, a hozzá tartozó 9 faluval, Zsigmond király 1411-ben  István rácz despotának adta, utána 1430-ban Brankovics György bírta a nagybányai uradalmat, melyet 1449-ben  Hunyadi János kormányzó foglalt el. 1459-ben az uradalom özvegyéé: Szilágyi Erzsébeté lett. Hunyadi Mátyás  király Szapolyai István nádornak adta Szatmár és Németi városokkal együtt. Szapolyainak az 1494. évi adóösszeírás szerint ekkor 486 portája volt a vármegyében. A nagybányai uradalom fölött és mellett a Meggyesaljai Móricz család birtokai terültek el, melyek Szinér és Meggyes körul csoportosultak. Meggyesnek 1484-ben már vára volt, mely régente Jákóvár nevet viselt. Szinér váráról 1490-ben történik említés, mely évben a következő helységek tartoztak hozzá: Józsefháza, Szamostelek, Apa, Váralja (Szinérváralja) Ujváros (Avasujváros) Vámfalu, Parlag, Iloba, Tótfalu, Berendmező, Kalinháza, Bújánháza, Lekencze, Tartolcz, Monyorós, Komorzán, Bikszád, Túrvékonya, Felsőfalu, Feketepatak, Krassótótfalu, Veresmart, Sárköz, Batizháza, Udvari, Kak, Szentmárton és Görbed. A Bélteki vagy a Bélteki Drágfiak uradalmai a Szamos déli vidékén terültek el. 1420-ban Hirip részeit bírják, 1456-ban Erdődön várépítési engedélyt nyernek. 1470-ben nyerik a hűtlenségbe esett Bélteki Mihály összes birtokait, u. m. Erdődöt, Kis-Erdődöt, Bélteket, Dobrát, Hiripet, Magyar-Bikót, Erdőszádát, Tormányt stb. A Szamos jobbpartján övék volt Batiz, Lázári, Darócz, Pete, Csegöld, Tisztaberek. Az 1494. évi adóösszeírás szerint Drágfi Bertalan erdélyi vajda 908 1/2 porta birtokosa volt a vármegyében.

A Drágfiaktól nyugatra a Kaplyon nembeli Bagosi, Károlyi és Vetési családok birtokai terültek el. A Károlyiak birtokainak középpontja Károly (Nagykároly) volt, melynek váráról 1473-ban történik említés. 1382-ben Erzsébet királynétól Madát nyerik. 1419-ben uj adományul kapják Károlyt, Kaplyont, Bobáldot, Vezendet, Péterit, Csomaközt, Fényt, Embelyt (Ömböly), Vadát, Olcsvát és Csanálost, 1460-ban Czégényben részeket, 1462-ben Apáti részeit szerzik meg. A Vetési család tagjai 1408-ban megveszik a ragáldi pusztát, 1435-ben osztoznak Vetés, Ujfalu, Almás, Varka, Csomaköz, Mezőpetri, Vezend, Terem helységeken, 1441-ben Szárazberek, 1447-ben Császló, 1465-ben Vasvári, 1472-ben Apáti birtokába iktattatnak, azonkivül 1484-ben Gilvácson és Bátorban bírtak földesúri joggal.

A Báthoryak birtokai az ecsedi láp környékén s a vármegye nyugati részein terültek el. Uradalmuk középpontja Ecsed vára, mely az 1433. évi osztály alkalmával a család közös birtokának jelentetett ki. 1391-ben és 1393-ban Dob, Zsadány, Amacz, Ombod, Majtény, Gilvács, Katol, Kisnamény, Gyarmat, Nagyar, Kisar, Csaholcz, Géberjén, Oroszi birtokába iktatják őket. 1406-ban Gyürét, 1407-ben Terebest, 1415-ben Meggyest, 1417-ben Bozánt, 1418-ban Mérket, 1423-ban Szaniszlót, 1427-ben Vasvárit bírják, 1474-ben Börvelyt nyerik királyi adományul. 1466-ban Kocsordba iktattatnak; 1473-ban Dománhida (Domahida) Porcsalma, Penyige, Ököritó és Dányád birtokában találjuk őket. A XV. században átlag 46 faluban bírtak földesúri joggal. Az 1494. évi adóösszeírás szerint Báthory András 98 porta birtokosa volt.

A Káta nemzetségből származó Csaholyiak birtokai a Báthoryak szomszédságában, az ecsedi láptól éjszakra és keletre, Csenger és Mátészalka körül csoportosultak. 1367-ben megveszik Máté-Szalka, Bel-Szalka, Jármi, Remeteszeg és Tunyog helységeket. 1429-ben Csaholy, Gebe, Meggyes, Szent-Miklós, Becsk, Fazekas és Tárkány puszták birtokába iktattatnak. Övék volt még Győrtelek, Parasznya, Derzs, Sályi, Jánosi, Komlód, Óvár, Palád, Sonkád, Magosliget. A XV. században átlag 32 falut és 14 pusztát bírtak. Az 1494, évi adóösszeírás szerint Csaholyi Péter 38 porta birtokosa volt.

A Kölcseyek s a Kölcsei Kendék birtokai a Tisza és részben a Szamos mentén terültek el, mint Gyarmat, Istvándi, Kemerő, Kölcse, Milota, Csécse, Kóród, Cseke, Mácsa, Ököritó, Tyukod, Czégény és Szekeres. E birtokokat, melyekre Nagy Lajos királytól új adományt nyertek, megtartották a XV. században is. 1451-ben Istvándi és Czégény részeit zálogosították el.

A vármegye többi nagyobb birtokos családai közül a Szántai Becskyek 1437-ben Peleskét, 1461-ben Zajtát, 1476-ban Garbóczot, Komlódot, Tiszabecset, Gacsályt, Kis-Piliskét, Géczet és Tótfalut bírták A Csarnavodai család 1378-ban Császló, 1409-ben Papos, 1439-ben Komlód, Gécz, Tótfalú és a két Piliske földesura, 1448-ban és 1488-ban Daróczon, Lázáriban, Homok-Szigeten és Sárban bírtak földesúri joggal. Az Olnodi Czudarok már 1362-ben Szamosszeget, 1372-ben pedig Őrt bírják, 1452-ben Bagos, Kér stb. helységekre tartanak igényt, 1454-ben Pályit bírják. A Csákyak 1396-ban adományul nyerik Daróczot, 1409-ben beiktatják őket Krassó, Lippó, Borhida, Veresmart, 1424-ben Szárazberek birtokába. 1455-ben Komlódtótfalut, a két Piliskét, 1469-ben Szaklyát, 1489-ben Piskárost bírják. A Domahidy (Dománhidi) család 1395-ben Mácsa földesura. 1448-ban Tyukodba iktattatnak, 1453-ban Dománhida, Ököritó, Porcsalma és Penyige ősi nemzetségi javakon megosztoznak. A Gacsályiek Gacsályt, a Kusalyi Jakcsok 1445-ben Rozsályon a várkastély fele részét bírták. A Malomvizi Kendefiek a XV. században tünnek fel Szatmár vármegyében. 1460-ban Kisvarsány, 1461-ben Ilk birtokosai; 1479-ben Sonkád, Botpalád, Nagy- és Kispalád, 1489-ben Varsány, Gyüre és Ilk részeibe iktatják őket. A Rozsályi Kún családnak 1445-ben váruk volt Rozsályon. 1462-ben a magvaszakadt Atyai András birtokait nyerik, Uszka, Hodos, Kis-Rozsály és Zajta helységekben. A Lónyaiak szintén a XV. században szereznek birtokokat Szatmár vármegyében. 1448-ban Uj-Ököritó, Tyukod és Mácsa részeibe iktatják őket. A Matucsinaiak 1395-ben a Szamosmenti Matolcs várát bírták. A Perényiek ősei már a XIV. század elején bírták Nagydobost, 1419-ben Papos részeit, 1488-ban Czégény, Kórógy, Istvándi, Kölcse, Fülesd, Szekeres, Cseke, Csécse és Milota helységekben szereznek részeket a Kölcsey családtól. (Csánki Dezső: Magyarország Tört. Földrajza I. k.)

A mohácsi vész utáni birtokviszonyok.

A mohácsi vész utáni birtokviszonyokról főleg az adóösszeírásokból nyerünk tájékozást. Különösen becsesek ezek az összeírások, mert egyszersmind feltüntetik ama nagy változást is, melyet a pártküzdelmek, az ellenkirályok alatt, a vármegyei birtokviszonyok terén előidéztek.

Az 1543-1553. közötti években Szatmár vármegyében 3416 portát írtak össze. Ez összegből 1139 porta a két Báthory  András  (az ecsedi és a somlyai) és Báthory Imre birtokában volt; ők tehát a vármegye harmadrészének voltak az urai. A vármegye többi birtokosai a következők voltak: 10 portán felüli birtokosok: Aracsay Péter 25, Bácsmegyei  Benedek 29, Bagossy György 10, Becsky István 91, Bogáty István 22, Berendy János 18, özvegy Bornemissza Pálné 35,  Burián László 12, Csaholyi Ferencz 19, Csaholyi Péterné 25, özvegy 574Csaholyi Miklósné 16, Dengelegi János 16, Dengelegi Miklós 19, Dobay János 10, özvegy Drágfi Bertalanné 358, özvegy Egry Tamásné 16, Görbedy Lajos 10, Ibrányi Miklós 17, Joó György 22, Károlyi Dénes 10, özvegy Károlyi Gáborné 2, Károlyi János 18; Károlyi László 16, Károlyi Lőrincz 4, Károlyi Péter 100, Károlyi Zsigmond 18, Kende András 3, Kende Ferencz 1, Kende Gáspár 1, Kende György 2, Kende Mátyás 26, Kende Mihály 14, Kereky László 11, Kölcsey Ferencz 32, Kún Imre 15, Kún László 52, özvegy Kún Lukácsné 1, Kún Miklós 40, Literatus Mátyás 40, a meggyesi tiszttartóság 12, Mikolay Ferencz 19, Mikolay Mihály 4, Melith György 27, Országh 11, Pálosok 12, Pekri Miklós 40, Pekri Pál 9, Pekri Tamás,  Perényi Ferencz 110, Perényi János 138, Siling János 13, Szennyesi Lukács 10, Tunyogdy Imre 15, Ujlaky György 14, váradi káptalan 31, Várday Mihály 30, Kis-Vetési János 43, Nagy-Vetési János 14, Vetési András 6, Vetési Antal 8, Vetési Ferencz 24, Vetési István 3, Vetési Péter 1.

A 10 portán alóli birtokosok között a következő családok fordulnak elő. Aczél, Amadé, Aracsay, Attyhay, Bánházy, Báthory, Bagosy, Bak, Balásházy, Balogh, Baráth, Berczelly, Berey, Buly, Bornemisza, Botka, Bölcsházy, Burián, Császári,  Cserey, Csekes, Csicsery, Csomfáji, Damiány, Darahy, Dersy, Domahidy, Drágfi, Eőry, Erdély, Egyedy, Farnasy, Félegyházy, Filpesy, Garay, Gáspár, Gencsy, Guthy, Halábor, Hatvany, Horváth, Irinyi, Jármy, Kaky, Károlyi, Kende, Kenderesy, Kidey, Kovács, Kőrösy, Kurcz, Kún, Literatus, Makray, Mikolay, Móré, Móricz, Nagy, Oroszy, Őz, Patkó, Pekri, Porkoláb, Pórteleky, Possay, Ráthonyi, Ramocsay, Rápolthy, Reszegey, Sárközy, Szennyesy, Szepesy, Szénás, Székely, Tárnok, Tegzes, Tetétleny, Tibay, Tidey, Trombitás, Tunyoghy, Tyukody, Ujfalussy, Ujlaky, Uray, Vasváry, Vathay, Vay, Várday, Vetési, Vitkay, Zeleméry, Zöld. (Acsády Ignácz. Értek. Tört.- tud. Köréből XIV. k.)

A XVII. század birtokviszonyai.

A XVII. század birtokviszonyait a következőleg csoportosíthatjuk. A bécsi békétől (1606), egészen 1659-ig, midőn Rákóczy György Szatmárt átadta a királynak, tehát az erdélyi uralom alatt, a következő nevezetesebb változások észlelhetők a vármegyei birtokosok körében. A bélteki uradalom, mely azelőtt a Drágfi családé volt, 1633-ban Prépostváry  Zsigmondé, a ki ekként Krasznabéltek, Dobra, Dara ura volt s ezeken kívül Középhomoródon, Esztrón is bírt részeket. Prépostváry Bálint 1641-ben Sándorfalut és Szakaszt nyeri adományul. Az erdőszádai uradalomból Erdőszádára 1634-ben báró Károlyi Mihály özvegye nyert adományt, ugyanő kapta az erdődi uradalmat is 1629-ben, mely a Drágfiak kihalta után egyideig kincstári birtok volt, s a szatmári várhoz tartozott. Az ecsedi uradalmat 1624-ig a Báthoryak bírták; ebben az évben, a Ferdinánddal kötött béke értelmében, Bethlen Gáborra szállott; 1647-ben azonban III. Ferdinánd Rákóczy György erdélyi fejedelemnek adományozta. (Éble Gábor: Az ecsedi uradalom és Nyiregyháza város. ) A rozsályi uradalomra Kún István 1652-ben új királyi adományt nyert; 1659-ben bekövetkezett halála után a családnak fiágban magvaszakadván, a rozsályi uradalmat báró Barkóczy László kérte fel a maga számára, de az 1659. évi országgyűlés akként intézkedett, hogy az uradalom Kún István leányörököseié legyen. Ez intézkedés következtében a rozsályi kastély a Maróthy családé lett, míg az uradalom a Maróthy, Barkóczy, Sennyey és a Ghyllányi családok között oszlott meg. Az aranyosmeggyesi uradalom Báthory András halála után, 1630-ban, Lónyay Zsigmondra szállott, a ki után 1643-ban Lónyay Anna, Kemény János fejedelem neje örökölte. A szinérváraljai uradalmat a Báthoryak után szintén a Lónyay család örökölte. 1638-ban az uradalmat Lónyay Zsigmond birtokában találjuk.

A régi birtokosok közül Kölcsey Péter és Zsigmond 1642-ben új adományt nyernek az ősi nemzetségi javakra, úgymint Cseke részeire, továbbá Kölcse, Istvándi, Csécse, Fülesd, Milota és Tiszabecs helységekre. – Királydaróczi  Debreczeny Tamás 1625-ben Amaczra nyer adományt, 1627-ben Kőszegremetére, 1620-ban Ombodra, 1627-ben Pálfalva részeire; 1638-ban Királydaróczon birtokos. Bethlen István és Péter 1633-ban Fehérgyarmat részeire, 1629-ben Sárközre kapnak adományt. Bethlen Gábor 1624-ben Porcsalmát szerzi. - Ruszkai Kornis Gáspár és fiai 1602-ben Lázárit nyerik; Kornis Zsigmond 1629-ben Apa helység részeire, 1637-ben Balotafalura nyer adományt.   A Kállay család 1646-ban megszerzi Farkasaszót, hol jelenleg is birtokos. Kökényesdi Vetési Péter 1625-ben Feketefalut nyeri királyi adományul,  Vay Péter 1654-ben megszerzi Hidegkútot; 1654-ben Oláhkékesen is részbirtokos.

A Brebiri Melithek 1611-ben Gyügyét, Jánkot nyerik. 1629-ben megszerzik Csegöldöt. Sóvágó Gergely és János 1635-ben Darára nyernek nádori adományt. Szuhay Gáspár 1638-ban Penyigét kapja. Barkóczy László már 1635-ben Nyirvasváriban birtokos. Hiripet 1654-ben Serédy István veszi zálogba Daróczy Istvántól.

Az 1660. évtől egész a szatmári békekötésig terjedő 50 év alatt leginkább a Csáky, a Serédy és a Teleki családok szereznek új birtokokat a vármegye területén. Gróf Csáky István 1668-ban Avasújfalura és Páczafalura, 1667-ben Szárazberek helységre nyer adományt. Serédy Gáspár 1687-ben az egész Dara helységet felkéri, ugyanebben az évben Sárközujlakot nyeri adományul; a Telekiek Pribékfalvát, Nagynyirest, Nagysomkutot és Pusztafentőst nyerik adományul. Báró Károlyi László 1663-ban az erdődi várra és a hozzátartozó uradalomra nyer adományt, Károlyi István és Sándor pedig, Köpösdi Tolvay Gáborral egyetemben, Mezőteremet nyerik. Barkóczy János 1667-ben Apátira nyer adományt, míg a Pongrácz család 1680-ban Tiszabecset szerzi meg. Az idegen főurak közül gróf Sinzendorff Kisszekerest kapja.

A kisebb birtokosok közül Viszocsányi Sándor Avasujváros részeit nyeri, a szatmári békekötés utáni korszakban azonban számos újabb szerzeménynyel gyarapítja vagyonát. Berenden 1665-ben Váraljai Horváth Istvánné és Kende Jánosné kapnak részeket. Csengert 1672-ben Divényi Ferencz birtokában találjuk, mely 1696-ban a szatmári vár tartozéka lesz. Gacsályi Horváth István 1659-ben Garbolczon szerez részeket. Gebe, a Csaholyiak kihalta után, Petrichevich Mihályé lesz, de itt is és Csengerben is 1659-ben Kapy Klára is szerez részeket. Géberjénre Jékey Ferencz nyer adományt, mely napjainkig megmaradt a család birtokában. Ilk helység egy részét Absolon Dániel nyeri; Istvándy János 1688-ban Laczfalura nyert adományt. Piskáros részeit 1660-ban Szodoray Mihály szerzi meg.

Alig néhány évvel a Rákóczi-szabadságharcz kitörése előtt a vármegye legnagyobb uradalmát, az ecsedi uradalmat Aspremont grófné, szül. Rákóczi Julia és II. Rákóczi Ferencz felosztották maguk között. Rákóczi Julia 1698-ban a maga részét, mintegy 50.000 forintért gróf Bánffy Györgynek zálogositotta el, mig Rákóczi Ferencz a maga részét 53.000 forintért ugyancsak Bánffy Györgynek, Majthényt pedig Károlyi Sándornak adta zálogba.

A szatmári béke után.

A szatmári békekötés után, az ecsedi uradalomnak a II. Rákóczi Ferenczet illető részét a kincstár foglalta le. Ez alkalommal az egész uradalmat megbecsülték és pedig 383.422 frt 30 krba. Gróf Aspremont Károly és nővére 1746-ban a maguk részét 80.000 frtért eladták gróf Károlyi Ferencznek. E részhez a következő birtokok tartoztak Szatmár vármegyében: Ecsed várának fele, Nagyecsed, Kisecsed, Fábiánháza, Börvely, Kálmánd és Dob helységek fele, Tarpa mezőváros, Gyarmat mezőváros fele része, Mérk, Vállaj, Géberjén, Gilvács, Görbed, Nagymajthény, Kismajthény egészen, Kisar helység, a tiszai rév, Szalka, Józsefháza, Matolcs helységek részben, Szentmárton, Tagy és Bartfalva puszták egészen.

A kincstári részt néhány év mulva ugyancsak gróf Károlyi Ferencz vette meg 100.000 forintért és a rajta levő 53.000 frt zálogösszegért. A kincstári részhez a következő birtokok tartoztak Szatmár vármegyében: Ecsed várának másik fele, Nagyecsed, Kisecsed, Fábiánháza, Börvely, Kálmánd és Dob helységek másik fele része, Misztótfalu mezőváros, Szaniszló, Szentmiklós, Alsókegye, Felsőkegye, Tőketerebes és Nagyar helységek egészen. Kissikárló helység egészen, Tunyog a szamosvizi révvel, Gyöngy, Ököritó, Nagysikárló, Buság, Vasvári, Iloba, Sebespatak, Borhid, Monostor, Komorzán, Parlag, Tartócz, Kányaháza, Avasújfalu, Avasfelsőfalu, Ujváros, Túrvékonya helységek részben, Szoldobágy, Terem puszta egészen, Macsa puszta egy része, Lugos helység egészen. Károlyi Ferencz az ecsedi uradalomból egy részt, még 1747-ben eladott gróf Bethlen Ádámnak, a ki ezzel a következő helységek birtokába jutott Szatmár vármegyében: Tarpa, Géberjén, Görbed, Fehérgyarmat, Matolcs, Kisar, Nagyar, Tivadar, Mánd, Bártfalva, Józseffalva, Apa, Nábrád, Kécs, Déva, Széplak, Genyéte.

A gróf Károlyi család ekként Szatmár vármegyének legnagyobb birtokosa, s csaknem egyharmadának ura lett.

A Károlyiakon kívül még a következő családok szereztek nagyobb birtokokat a XVIII. században: Vásáros-Naményi Eötvös Sándor és László megszerzik Amaczot, 1749-ben pedig Batizvasvári részeit; Eötvös Sándor Csanády Jánossal 1753-ban Érkörtvélyesen vesz részeket, 1758-ban Ombod, Eötvös József pedig 1747-ben Pórtelek, 1757-ben Ilk birtokába jut. Rhédey László és Ádám 1725-ben 576királyi adományt nyernek Csanálosra, Penészlekre, Vékony János kapitány 1720-ban adományt nyer Csanálos pusztára. Gróf Teleki Sámuel Aranyosmeggyest örökli; Ádám gróf 1747-ben Csengerújfaluban szerez részeket, ugyanez évben Nyircsaholy és Mátészalka birtokába jut, de az utóbbi már a következő évben gróf Károlyi Ferenczé lesz. Ugyancsak a Telekiek szerzik meg az Eötvös családtól Ombodot és Pálfalvát. Viszocsányi Sándor 1717-ben Batiz, Patóháza és Vállaj helységekben szerez részeket. A Berey család 1750-ben új adományt nyer Berére. Hirip és Ivácskó egyik felére 1732-ben Böszörményi Nagy Sámuel és Komáromy András, másik felére pedig 1765-ben Szuhányi Antal és László nyernek adományt. Magosligetet 1765-ben Mária Terézia királynő Hagara Pálnak adta. Báró Vécsey László Sárközt, az egykori Bethlen-féle birtokot örökli 1746-ban. Rápolti Nagy Sándor és György 1750-ben az egész Tyukod helységre, Klobusiczky László pedig Zsarolyánra nyer adományt. A század végén a gróf Barkóczyak Jánkot, az egykori Drugeth-birtokot öröklik. Gróf Dégenfeld Miksa 1810-ben Erdőszádát veszi meg a gróf Hunyadyaktól.

A szatmári békekötés után, a kormány, hogy a nemesi kiváltságokkal űzött visszaéléseket megszüntesse, de különösen, hogy az adóalanyok számát szaporítsa, 1723-ban az egész országra kiterjedőleg nemesi vizsgálatokat rendelt, de mind ez, mind az 1732. évi nemesi vizsgálat nem vezetvén kellő eredményre, a kanczellária 1754-55-ben harmadízben is elrendelte a nemesek összeírását.

Ez összeírás adatai szerint Szatmár vármegyében 1038 nemes volt; ebből 346 birtokos nemes és 692 armálista. De ez az összeírás sem teljes, mert Szatmár vármegye egyik-másik főrangu birtokost, mint báró Bánffy Farkast, gróf Barkóczy Imrét, gróf Forgách Pált, gróf Haller Istvánt, báró Haller Sámuelt, gróf Kornis Antalt, báró Kökényesdy Lászlót, báró Sennyey Imrét, báró Splényi Gábort, gróf Szirmay Tamást, gróf Teleki Sámuelt, báró Thoroczkay Boldizsárnét, báró Wesselényi Ferenczet is felvette az összeírásba, ellenben a gróf Károlyiakat (Ferencz és fia Antal) nem.

A vármegyében birtokos főranguakról az 1764. évi összeírás nyújt tájékozást. Ez összeírás szerint a következő főranguak voltak a vármegyében birtokosok. Grófok: Gyulay Ferencz, Károlyi Antal főispán, Gönczruszkai Kornis Antal özvegye szül. Pekry Anna grófnő, Kornis Ferencz, Kornis Mihály kővárvidéki kapitány, Széki Teleki Ádám és Sámuel tábornokok,  Szalonthai Toldy Ádám. Bárók: Hadadi Wesselényi Ferencz, Középszolnok vármegye főispánja,  Thoroczkay Boldizsár özvegye báró Serédy Klára. Az összeírás szerint azonban gróf Károlyi Antal kivételével, mind Erdélyben laknak. (Komáromy István: Nagy Iván családt. ért. II. évf.)

Az 1785. évi összeírás szerint a vármegyében 9476, Szatmár-Németi városban pedig 186 nemes férfi találtatott s így a nemesek száma tekintetében Szatmár vármegye az ország összes megyéi között a harmadik helyen állott.

1848 előtt.

A jobbágyság felszabadulása előtt a vármegye torületén öt hatalmas uradalom állott fenn, az ecsedi, nagykárolyi, erdődi, bélteki és misztótfalusi; mind az öt a gróf Károlyiakat uralta. Utánuk a gróf Telekieknek volt a vármegyében a legtöbb birtokuk, mint Csomaköz, Domahida részben, Nyirmeggyes részben, Ombod, Botpalád, Sonkád, Tiszabecs részben stb., azután a gróf Barkóczyaknak, a kik a jánki uradalmat bírták, a melyhez Jánk, Csécse, Hermánszeg és Ricse tartozott. Ezenkívül még a következő főrangu családok voltak birtokosok a vármegyében a XIX. század első felében: gróf Degenfeld  (Kocsord, Erdőszáda és Tormány); gróf Karacsay (Batizvasvári és Zsadány részben); gróf  Kornis, gróf Majláth (Nagygécz, Kisnamény és Rozsály részben); gróf Vay (Mátészalka és Kántorjánosi részben); báró Apor (Pettyén részben); báró Bánffy  (Szamosujlak és Hidegkút); báró Barkóczy (Nagyszekeres részben); báró Eötvös (Sályi); báró Jósika (Dara és Zsadány részben); báró Luzsénszky (Endréd részben); báró Perényi (Kisar és Komorzán); báró Sztojka  (Zsadány részben); báró Sennyey (Nagypeleske); báró Vay (Derzs részben); báró Vécsey (Sárköz); báró Wesselényi  (Borhíd stb. részben.).

Az önkényuralom évei alatt szerezte meg Haynau Gyula, nemzeti történelmünk egyik legsötétebb alakja Nagygéczet (3874 hold), melyre 1852-ben hitbizományt alapított. Ezen kívül még két hitbizomány van a megyében, az egyiket gróf Barkóczy  János 1859-ben alapította; ennek jelenleg gróf Hadik-Barkóczy Endre a haszonélvezője; a másikat 1888-ban gróf Károlyi  Alajos alapította.