A Balogh Nemzetségről, a Balogh Nemzetséggel kapcsolatos családokról, és eredetükről:

A Balog, Balogh, Baloghy, Derencsényi, Széchy (Széchy de Rimaszécs, Széchy de Felsőlendva), Athfy (Óthfy, Adfi, Attfi), Mikófalusi, Thrájai, Szászfai, Uza, Balog-Semjén, Semjéni,  Kállay, Biry, Domahidy családokról.

„Ezek után”

Mit ért Kézai Simon az alatt, hogy „Ezek után?” Ez lehet Orseolo Péter uralkodása alatt, estetleg egy tágabb időszak: Orseolo Péter és a kilencedik pontban emlitett Könyves Kálmán közti időszak. Megerősithetjük-e ezt az időpontot, vagy más, későbbi szerzők eltérő adatait vegyük-e figyelembe? Nézzük sorra az Árpád-házi királyokat:


I. István                                    1000-1038
Orseolo Péter                          1038-1041
Aba Sámuel                            1041-1044
Orseolo Péter másodszor       1044-1046
I. András                                 1046-1060
I. Béla                                     1060-1063
Salamon                                 1063-1074
I. Géza                                    1074-1077
I. László                                  1077-1095
Könyves Kálmán                     1095-1116

1. I. István
Uralkodása során két fő ellenséggel kellett szembenéznie: a besenyőkkel és a németekkel. A nomád besenyők Erdélybe zúdultak be, de a (gyula)fehérvári ispán csapatai elűzték őket. A másik sokkal nagyobb veszélyt jelentő ellenség a németek voltak. István sógorával, II. Henrikkel a bajor uralkodócsalád fiágon kihalt (1024), ezután a Német-Római Birodalommal ideiglenesen megromlott a viszony, 1029 környékén német és főleg bajor csapatok többször fosztogatták a Fischa és a Lajta közét, amire válaszul a magyar csapatok is a bajor területekre való betörésekkel reagáltak. Erre való hivatkozással II. Konrád német-római császár  1030-ban megtámadta Magyarországot, azonban István a felperzselt föld taktikáját alkalmazva kiéheztette az ellenséget, majd Bécsnél be is kerítette a visszavonuló német sereget. A győzelemnek külön jelentősége az volt, hogy István országa bizonyította: képes megvédeni magát a külső ellenségekkel szemben is.

- nem valószinű, hogy ebben az időszakban történt német lovagok betelepitése.

2. Aba Sámuel
Elődje, Orseolo Péter idegenbarát politikát folytatott, a döntéshozatalban mellőzte a királyi tanácsot és azokat a főurakat, akik nem támogatták, kizárta és helyükre feltétlen híveit, németeket és olaszokat ültetett. Péter megfosztotta Gizellát birtokai nagy részétől és el is záratta egyik várába, továbbá a kánonjog megsértésével hozott az egyházat érintő döntéseket. 1041-re a növekvő elégedetlenség a mellőzött magyar urak körében lázadást váltott ki, ezért Péter király III. Henrik udvarába menekült. A megüresedett királyi székbe Aba Sámuelt ültették. Sámuel 1041-ben követeket küldött Henrikhez Strassburgba, hogy az esetleges békéről tárgyaljanak. Henrik azonban nem szándékozott megbékélni. Sámuel erre csapatával 1042. február 15-én a Traisen folyónál betört az Osztrák Őrgrófságba, és Tulln városáig nyomult. III. Henrik még 1042 őszén támadást indított Magyarország ellen és elfoglalta a Dunától északra eső területeket, és a Nyitrai Dukátus élére egy Csehországban élő Árpád-házi herceget ültetett, akit azonban a császári csapatok visszavonulása után Aba Sámuel elűzött és a területet visszafoglalta. Egy év múlva azonban újra megtorló hadjáratot indított III. Henrik Magyarország ellen, melynek során egészen a Rábáig jutott. Aba Sámuel tudta, hogy nincs esélye a németek ellen és a második támadás után lemondott az István által 1030-ban megszerzett területekről, valamint hadisarc fizetésébe is beleegyezett. Így a két ország közti új határt a Lajta és a Morva folyók jelentették.

- ezt az időszakot a németekkel való viszály jellemzi, ekkor sem történt német lovagok betelepitése.

3. Orseolo Péter

Az 1044-es ménfői csatában Aba Sámuel árulás miatt vereséget szenvedett és meggyilkolták. Ezután III. Henrik Székesfehérvárott személyesen ültette trónra Pétert, 1044. júliusában, jelezve ezzel a megváltozott erőviszonyokat. A segítségért cserébe persze Henrik viszonzást várt. Először életbe léptette a német jogot, amivel egyértelműen elhagyta az istváni utat. 1045 pünkösdjén a császár újra Magyarországra jött, Péter pedig az országot aranyozott lándzsa formában átadta Henriknek, ezzel Magyarország a Német-Római Császárság hűbérese lett. A császár a lándzsát és a koronát Rómába vitette. Közben István felesége, Gizella is elhagyta az országot és visszetért szülőföldjére, Bajorországba. Péter pedig a legfőbb tisztségekbe újra idegeneket helyezett.

Helyzete romlott; 1045-ben két merényletet is szerveztek ellene, az egyiket sikerült leleplezni és a résztvevőit kivégezni. A másik csoport Szent Gellért csanádi püspök vezetésével Vazul fiainak ajánlotta fel a trónt és több más püspökkel elindult András és Levente fogadására. Közben 1046 nyarán kitört a Vata vezette pogány felkelés a Körösök vidékén, ami gyorsan tovaterjedt. Ennek a felkelésnek a vezetőivel találkoztak Abaújváron a hazatérő Andrásék, 1046 szeptemberében. A lázadók azt követelték tőlük, hogy visszatérhessenek pogány hitükhöz...

- ez az időszak nagyon illik a német lovagok bejöveteléhez.

4. I. András  

Miután trónra került hozzálátott a pogányság leszámolásához, visszaállíttatta a keresztény rendet, és utasította a népet Szent István rendelkezései szerinti életre. 1047 elejére az ország egysége helyreállt, a királyi haderő az előkelők egységes támogatásával erőfölénybe került. A legyilkolt papság pótlására Franciaországból érkeztek hittérítők. Ebben közrejátszhatott András felesége is, akinek egyik lánytestvére a francia király felesége volt. A belső rend helyreállítása után András első dolga a németekkel való békekeresés volt. Ennek érdekében már 1047-ben követeket küldött III. Henrikhez és kész volt területeket átengedni, valamint adót fizetni, de a hűbérességet nem vállalta. A béketárgyalások ekkor abbamaradtak, mert Henriknek ezidőtájt más területekkel volt elfoglalva, többek között Itáliával.

András felkészült arra, hogy idővel Henrik bosszút akar majd állni az elvesztett birtokáért. 1048 elején ezért hazahívta testvérérét Lengyelországból és Bélát tette meg a magyar hadak fővezérévé, aki nagy politikai és hadvezetési tapasztalatokkal rendelkezett. András testvérének adta az ország egyharmadát (dukátus), ami a hatalmas terület mellett, nagyfokú önállóságot is jelentett Béla számára. 1051-ben Henrik haddal indult Magyarország ellen. A német csapatok keresték az ütközetet, azonban a magyarok a felperzselt föld taktikáját alkalmazták, csakúgy mint István 1030-ban II. Konrád ellen. A német sereg elől a lakosságot kiköltöztették, az élelmet elvitték, vagy elpusztították. A németek ennek ellenére a Vértesig, egyes források szerint Székesfehérvárig jutottak. Béla seregeit azonban a németek hátába irányította hogy a Zala és Rába közti részt, valamint a mosoni gyepüket erősítsék. A németek éheztek, mivel semmi élelmet nem találtak és az utánpótlásuk is akadozott. Ekkor döntöttek úgy a német csapatok, hogy elhagyva a Vértest, északra fordulnak az utánpótlást szállító hajókhoz. De akkor azok már nem voltak ott, ugyanis Béla herceg elfogatta az egyik futárt és olyan levelet küldött a püspöknek - németek nevében-, amelynek értelmében a hadjáratnak vége és forduljanak vissza Regensburgba.

Henrik a következő év tavaszán újra betört Magyarországra, okulva az előző hadjárat kudarcából, most végig a Duna mentén haladt. A támadás első színhelye Pozsony volt, ahol a jól felkészült vár nyolc hétig állta a németek támadását. A csatát végül a Búvár Kund néven elhíresült személy döntötte el. Az eredetileg Zotmund névre hallgató várvédő az éj leple alatt a német hajók alá úszott és megfúrta azokat. a német császárnak újra vesztesként kellett elhagynia Magyarországot. 

- ezt az időszakot is a németekkel való viszály jellemzi, ekkor sem történt német lovagok betelepitése.     
 
5. I. Béla    

Béla a III. Henrik német-római császár ellen viselt háborúkban fényesen kitűnt hadvezéri képességével. A német hadak visszaszorítása és a haza függetlenségének megóvása az ő érdeme. Ezt azzal is tetőzte, hogy visszaszerezte az ország déli részeit, melyek a közelebbi zavarok alatt részint a horvát fejedelem kezeibe, részint görög felsőbbség alá jutottak.    

- ezt az időszakot is a németekkel való viszály jellemzi, ekkor sem történt német lovagok betelepitése.                

6. Salamon

Salamon főként belviszályokkal és a déli határokon volt elfoglalt, a besenyőkkel és Bizánccal, német lapcsolatai nem voltak gyümölcsözőek, nem történt német lovagok betelepitése.

7. I. Géza 

Hívei unszolására ugyan elfoglalta a trónt, s királynak nevezte, de még mindig nem koronáztatta meg magát; pedig nándorfehérvári lovagias magaviseletéért most már VII. Dukász Mihály is királyi koronát küldött neki 1075-ben. 1074-ben VII. Gergely pápa is keményen, a magyar közjog szempontjából azonban egészen hibás alapon támadta meg Salamont, hogy Magyarországot, a római egyház tulajdonát, hűbérül ajánlotta fel a császárnak. Gézát 1075. március 23-án az ország függetlenségének védelmére buzdította, IV. Henrikre pedig 1076. február 22-én kimondta az átkot. Géza tehát egyelőre békés alkotásoknak szentelhette idejét.    

- ebben az átmeneti időszakban sem történt német lovagok betelepitése.                
               
8. I. László   

A XI.századi Magyarország külpolitikai környezetét elsősorban a pápa és a német-római császár közt dúló invesztitúra háború, az 1054-ben bekövetkezett nagy egyházszakadás és a római katolikus egyházon belüli erkölcsi megújulást hirdető mozgalom térnyerése határozta meg. A német-római császárral szemben a pápákat támogatta

- ebben az időszakban sem történt német lovagok betelepitése.                

9. Könyves Kálmán   

Álmos 1104. augusztus 21-én vette feleségül Szvjatopolk kijevi nagyherceg leányát. 1106-ban Német-, majd Lengyelországban keresett segítséget Kálmán ellen. Sógora, III. Boleszló  egy ideig segítette is, de azután kibékült a magyar királlyal. Álmos Abaújvárnál  kegyelmet kért és kapott; ekkor néhány hónapra zarándokként ment Jeruzsálembe. Visszatérve, Dömösön templomot és monostort építtetett, melynek fölszentelésén (1108-ban) királyi bátyja is megjelent. Álmos végül Passauba ment és V. Henrik német-római császártól  kért segítséget, aki szeptemberben Szvatopluk cseh herceggel megtámadta Magyarországot. Miután a császár Pozsonyt  több hónapos ostrommal sem tudta bevenni, kibékült Kálmánnal.

- ezt az időszakot a németekkel való viszály jellemzi, ekkor sem történt német lovagok betelepitése, hanem Itáliából települlek be lovagok.

Ezek után elfogathatjuk, hogy Altmann lovag Orseolo Péter második uralkodása alatt jött az országba (1044-1046), és nem Orseolo Péter és Könyves Kálmán közti időszakban.

Más, a Balogh Nemzetséggel kapcsolatos családok:

1. Az Ócsai Baloghok (Balogh de Ócsa)

Nagy Iván “Magyarország Családai”-ban ezt irja 1863-ban: "Adományos család. Elõnevét pestmegyei Ócsa helységtõl vette, a XVII. században tünik föl belõle Dániel, ki Nógrád megyében a b.-gyarmati várban székelt; és mint katona kapitány volt. Iratik véglesi várkapitánynak is. Fiát Jeromost török rabságból váltá ki.”

Tudjuk, hogy a Széchyeknek voltak Pest megyében is birtokai, valószinű, hogy az Ócsai Baloghok is a Balogh Nemzetséghez tartoznak, hiszen a cimer azonos.

2. A Balog-Semjén nemzetség

(Balog-Semjén, Bolok-Symian, Bolok Simián, Semyen)

A Balog-Semjén nemzetség tagjainak birtokai a mai Kállósemjén (Kálló-Semjén) körül és a Szamos alsó folyásánál voltak találhatók, e nemzetségből származik a Semjéni, ill. Kállay, Biry és Domahidy család.

A Balog-Semjén nem a honfoglaló nemzetségek egyike. Azon magyar nemzetségek egyike, amelyből a Semjéni, Kállay és Biry családok származnak. Oklevelekbol ismert első ősei a nemzetségnek: I. Ubul és I. Egyed, akik 1214-ben említtetnek. I. Ubul három fiától származik az említett három család, éspedig: I. Mihálytól a Semjéni, II. Egyedtől a Kállay és az 1250 előtt meghalt Gergelytől a Biry család. 1325-ben a nemzetségek tagjai megosztoznak birtokaikon, ekkor veszik fel I. Mihály utódai a Nagysemjérú nevet.

A nemzetség három ága 1325-ben osztozott az ősi javakon, mely alkalommal a Kállay-ág Fülöpöt (ma Nyirlugostól délre eső puszta), Pázmányt, a Semjéni-ág Kért és Panyolát, a Biri-ág Kérsemjént és Nyirbélteknek Szatmár felé eső részét nyerte. De az 1325. évi osztály csakhamar felbomlott. A nemzetség tagjai 1329-42 között újból megosztoztak

 A Balog-Semjén nemzetség

(Balog-Semjén, Bolok-Symian, Bolok Simián, Semyen)

A Balog-Semjén nemzetség tagjainak birtokai a mai Kállósemjén (Kálló-Semjén) körül és a Szamos alsó folyásánál voltak találhatók, e nemzetségből származik a Semjéni, ill. Kállay, Biry és Domahidy család.

A Balog-Semjén nem a honfoglaló nemzetségek egyike. Azon magyar nemzetségek egyike, amelyből a Semjéni, Kállay és Biry családok származnak. Oklevelekbol ismert első ősei a nemzetségnek: I. Ubul és I. Egyed, akik 1214-ben említtetnek. I. Ubul három fiától származik az említett három család, éspedig: I. Mihálytól a Semjéni, II. Egyedtől a Kállay és az 1250 előtt meghalt Gergelytől a Biry család. 1325-ben a nemzetségek tagjai megosztoznak birtokaikon, ekkor veszik fel I. Mihály utódai a Nagysemjérú nevet.

Domahidy család

 (A teljes írást a képre ketintva éred el.)

A Domahidy ág ősi fészke Domahida helység, mely az 1730-es évek végén a Kraszna (folyó) jobb partján állott, hol egykor megyei gyűléseket is tartottak. 1738-ban azonban birtokosa, Domahidy István a folyó bal partjára, az Ecsedi-láp szélére telepítette át, Nagykároly és Szatmár közé. Az 1800-as években még teljes egészében Szatmár megyében élő család többi birtoka nagyrészt a Szamos folyó két oldalán Angyaloson (Szamosangyalos), Sályiban (Szamossályi, valamint Pátyodon, Kisnaményban, Orosziban (Vámosoroszi), és az Érmelléken,

Endréden volt.

Kállay család

A Kállay család (Nagykállói) Egyike legrégibb családainknak, mely Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében a család nevét, és előnevét adó Nagykálló (Nagy-Kálló) mezővárost bírja. Eredetét a Bolok-Simián (Balog-Semjén) nemzetségből (génus) veszi, mint ezt a család birtokában található eredeti XIII. századbeli oklevelek is tanusitják. Oklevélből ismert törzse Ubul de genere Bolok-Simian (Balog-Semjén) volt, ki II. András király (1205-1235) korában élt. A család ősének, Ubul-nak három fia volt: I. Gergely, I. Mihály és Egyed.

1252-ben I. Mihály nevű fiát Comes-nek (ispán) írták, s V. István királytól Szabolcs megyében két pusztát nyert, melyek az oklevélben Nunkupul (Napkor) és Tuth (Guth) -ként voltak írva.

1290-ben IV. László király Simon Mitzbán fiaitól elvette a leleszi monostor fölötti kegyúri jogot, s azt I. Mihály fiainak: I. Istvánnak és Pálnak adományozta.

1325-ben osztoznak meg birtokaikon II. Mihály, I. István és László testvérek Egyednek, Szabolcs vármegye főispánjának fiával Iván mesterrel, s ekkor II. Mihály Kér, Panyola, Nagy-Semjén, Szent-Mihály, Napkor, Béltek, Thivadarthuk nevű helységekben kap részbirtokot.

A család Szabolcs megyéből Szatmár, Bereg, Bihar,Zaránd,(ma: Arad) és Fejér vármegyékbe ágazott szét.

Kállósemjén

Kállósemjén nagyközség Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, a Nagykállói kistérségben. Nyíregyházától 22 km-re, Nagykállótól 8 km-re, Balkánytól (földúton) 10 km-re, Levelektől 16 km-re, Magytól 12 km-re, Nyírbátortól 17 km-re, Pócspetritől 3 km-re (földúton), Máriapócstól 10 km-re és a Nyíregyháza-Nyírbátor–Mátészalka–Zajta vasútvonalon közelíthető meg.

Története
A Balog-Semjén nemzetség-beli Kállay család ősi fészke. A faluban megtelepedett család itt építette ki birtokközpontját, s emelte az azóta nyomtalanul eltűnt várát. Kálló környékén régen két Semjén állott: Kis- és Nagysemjén.

1471-ből származó oklevél szerint a két Semjén egyike Oppidum Semyen néven volt írva. Mindkét semjén a Kállay család birtoka volt. 1446-ban a Sztrittey család tagjainak volt itt birtoka. 1454-ben az ólnodi Czudar család volt birtokosa.

A 17. században, a török dúlás idején elnéptelenedett pusztára a 18. század elején görög katolikus román jobbágyokat is telepítettek, akik azóta teljesen elmagyarosodtak.

A 18. század második felében és a XIX. század első felében a Kállay család mellett még birtokos volt itt az Eördögh és a gróf Dessewffy család is.

Egyértelmű, hogy a Kállósemjén cimerben látható Balog-Semjén nemzetség nemzetségi címere megegyezik a Balogh nemzetség (genus Balogh) cimerével. Azonos a kétfejű sas, és azonosak a szinek is: “arany paizsban, veressel fegyverzett kétfejû sas”

A teljes írást a képre ketintva éred el.